Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1937

53 művére váltsunk belépőjegyet, s nézzük meg az előadást lelki szemeinkkel. A tablado előtt ülünk, mely körül ott van a 3 szentségi kocsi leeresztett függönnyel. Bal oldalról most kilép az ember, akit az angyal lángpallossal üldöz. Az ember megy, vándorol, a jobboldali függöny felgördül, s a meglepett néző előtt egy kietlen vadon bontakozik ki. Az allegorikus szereplő hosszú fejtegetéseit a spanyol szomjas füllel issza magába, a szem és a fűi együttesen követi a cselekményt, amelynek jelképes értelmét mindenki, érti s tudja, hogy itt az ember minden embert képvisel. A vándorlás folytatódik. A kietlen pusztában az emberhez egy újabb rejtélyes társ csatlakozik. Hamarosan egy vidám palota elé érünk, a harmadik függöny is felgördül. Itt székel a világ balgasága, körülötte vidám mulatozás folyik. Közben a vadont ábrázoló kocsi függönye legördül. Az élet céljáról folyik a vita, allegória allegóriát követ, a költészet már nem tud lépést tartani, az egyes személyek körvonalai elhomályosodnak a jelenet hevében. A közönség azonban nem téveszti szem elől a tárgyat, amely egy északit már kikergetett volna a színházból. A szinte filmmé sűrített cselekmény folytatódik, a vándorlásnak még mindig nincsen vége. Az ember a tablado-ra kerül szembe a hallgatósággal. Itt meglepi az idő, a halál és a bűn. A költői dikció pergőtűze közben foglyul ejtik az embert, s hurcolják a börtönbe, ahol a vigaszt nyújtó Szűz jelenik meg. A beszéd tűzijátékszerű és szertelen hangneme lelohad. A börtön a baloldali kocsiban van. Megnyugtató piano száll a cselekményre, a hallgató is megnyugodva lassúbb lélekzettel követi az északi ember szemében jelentkező „skolasztikus álbölcselkedéseket." Az ember elszenderül, az isteni szeretet leszáll hosszú beszéd kiséretében egy létrán a magasból. A hátsó kocsi közben elegendő időt nyer színt változtatni. Az utolsó jelenet is elkövetkezik. Egy csarnokos templom bontakozik ki a háttérből, kehellyel és ostyával, amelyet az ember ájtatosan magához vesz. íme Eichendorff szavai : „az isteni elem emberi módon leszáll és a földi lét, a természet felmagasztosul. A két elem egyesül, a tér és idő megszűnik a szeretet titkában." S mindezt bámulatosan a kocsik (carros) segítségével lehetett megrendezni, amelyek valamikor a körmenet mozgó oltárai voltak. Ez nem más, mint az angol Pageant-rendszer, azzal a különbséggel, hogy a kocsik egy szilárdan felépített színpadhoz simultak (tablado), azt három oldalról körülvették, s függönyök mögé rejtették az előre elkészített színt. Valószínűleg — s ez Gregor elgondolása — egy nép felfokozott látványvágya rejtőzik eme gyors optikus többletben. Az északi ember a lassúbb egymásutánban több élvezetet talál.

1 A spanyol világszínház, amely a bikaviadalok véres orgiáiból indult ki, megdicsőült abban a pillanatban, amikor egy hatalmas és ünnep1 Joseph Gregor : Weltgeschichte des Theaters. Wien 1933. Daa Spanische Theater c. fejezet. 330. 1.