Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1937

49 a személyzettel drámai életet és sohasem lankadó érdeklődést kelteni. A spanyol költők talán egyetlen más műfajában sem halmoztak fel annyi költői gazdagságot, mint itt. Csupa színpompa, virágillat ez s a szóhangzások legbájosabb varázsa, amely érzékeinket mámorba ejti. Igen, valami mámor rejlik e versbe szedett teológia zenéjében s ezt Calderón a világi szinmű köntösében tárja elénk, elbűvölő csecsebecsével aggatja fel, ahogyan csakis déleurópai ember képzelete tudja a puszta gondolatélményt felöltöztetni. Itt már semmi sincs a Lope féle eucharisztikus dráma egyszerűségéből. Calderón vallásos művei a műköltészet tikkadt levegőjét árasztják.

1 Akárhányszor is ismételték meg a spanyol publikum előtt az allegóriát, mindig ugyanaz a varázsereje volt. Calderón maga mondja az eucharisztikus drámák I. kötetének előszavában : „Egyik-másik finynyás olvasó talán kifogásolja, hogy ezen vallásos művek legtöbbjében ugyanazok a személyek szerepelnek, mint pl. a hit, a kegyelem, a bűn, a természet, a zsidóság, pogányság stb. Ezt azonban igazolja az a körülmény, hogy a tárgy is ugyanaz s e darabok ugyanazon eszközökkel állanak a közös cél szolgálatában ; meggondolandó azonban, hogy ezek a gyakran használt eszközök minden esetben más és más úton haladnak a cél felé ; a kifogást ilyen értelemben csak helyeslés válthatja fel, ha tekintetbe vesszük, hogy a természet legnagyobb művészete abban áll, hogy ugyanazon alapvonásokkal sok különböző arcot varázsol elénk. Ennek alapján megbocsátható, hogy ugyanazon személyekből állítottam össze drámáim szereplőit. Több helyet hasonlónak találnak, de a természet is hasonló dolgokat termel ; s ez már maga is cáfolja az ellenvetést : hozzá kell még fűznöm azt is, hogy ilyen darabokat évenkint egyszer mutatnak be, s hogy nem egy, e kötetben foglalt drámám között húsz évnyi időköz áll fenn. Az a hatás, amelyet azok a hosszú időköz által elválasztott bemutatás által keltettek, egészen más volt, mint az, amelyet most ugyanabban a kötetben egyesítve előidézhetnek. Egyik másik hely talán bágyadtnak látszik, mert a papír sem a zene kellemes csengését, sem a színházi kiállítás pompáját nem nyújtja, s ezért szükséges, hogy az olvasó képzelőereje hozzáteremtse ezeket." Erre az utolsó körülményre hívom fel a figyelmet, ha az úrnapi játékokat bírálni akarjuk. Itt sok minden külsőség és pompa. Különösen Madridban volt ez szemkápráztató, úgyhogy nemcsak aláfestette a szöveget, hanem teljesen háttérbe szorította. A tömegek vágya a látványosság iránt itt több kielégítésre talált, mint a kalandos ú. n. comedias de ruido-knál, hisz az allegorikus személyek maguk is felkeltették az érdeklődést jelzőikkel. Sőt hogy a félreértést elkerüljék, néhány verssorban bemutatkoztak. Ezek között nagy népszerűségnek örvendett a sátán, akinek a költők rendszerint nagy szerepet szántak. 1 E. Giinther: Gottesminne 2. k. 1904. A szerző Calderón vallásos műveinek jellemzésén kívül pompás elemzését adja a „Nagy világszínház" című úrnapi játékának is. 4