Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1937

41 Micsoda hatalmas tárgykör, amely grandiózus átíveléssel felöleli a világrendet, jóllehet a kiindulópont mindig egy és ugyanaz marad, íme a gondolatvezetés csodálatos átfogó ereje, amely sugarát egy pontra löveli, t. i. az eucharisztikus Istenjelenlétre, miközben a cselekmény Szent Tamás Summá-jának mind a hat könyvét bekalandozza. Ámbár az egyház a színházat az istentisztelettel és a lelkipásztorkodással sohasem kötötte össze hivatalosan, amint cz pl. a görög tragédiánál megvolt, mégsem tagadta meg az eucharisztikus drámától a specifikus vallásos jelleget, szerzőit kitüntette, s a dráma kettős célját (tanítás és épülés) hallgatagon megtűrte. Mintha ezt a drámát az egyházi liturgiától csak egy lépés választotta volna el. Az eucharisztikus játék virágzása a 17. században kezdődik. Elterjesztéséhez III. Fülöp járult hozzá különösen, aki époly mélyen vallásos volt, mint apja, de szerette e mellett a vidám ünnepségeket és az udvari pompát is. Ahol csak tehette, emelte a papság és az egyház tekintélyét, rengeteg kolostort alapított, úgyhogy a nép joggal nevezte „el pio"-nak. Ő volt az első uralkodó, aki az úrnapi körmenetben udvarával személyesen résztvett : alatta lett az eucharisztikus ünnepi játék szilárd szervezetet alkotó, jogokkal és kötelességekkel rendelkező nyilvános intézménnyé. Ezáltal kivette a magánkézből. IV. Fülöp pompához szokott udvarában az eucharisztikus dráma költséget nem tekintő, minden szcenikai nehézséget könnyen legyőző ünnepi előadássá lett. Ma már ezek egy letűnt tündérvilágnak csak néma tanúi, elhalványult festmények, egy már két század óta elnémult zenekarnak süket dallamai. S ha a mai Spanyolországban mint poros ritkaságokat és múzeumi tárgyakat néha-néha ünnepies alkalmakkor mégis előkotorásszák, akkor már gyakorlati szempontból legfeljebb csak Timoneda egyszerű auto-inak bemutatásáról lehet szó. Ha ma középeurópai író akarná egyiket-másikat felújítani, akkor az eucharisztikus gondolat és sok más jellegzetes sajátság, mely pedig a maga idejében az általa keltett hatásnak fontos tényezője volt, a mostani kor ízlésének Ítélete alapján jelentéktelenné válnék. A drámának csak az irodalmi értéke maradna meg művelődéstörténeti jelentőségén kívül. Ezt a fennmaradó irodalmi értéket vegyük most szemügyre. Két szempont adódik itt: egy dogmatikai és egy költői. Ami az elsőt illeti, tudjuk, hogy ezek a játékok részben közvetlenül az eucliarisztiára vonatkoznak, részben pedig csak közvetve. Ez a vonatkozás természetesen nem mechanikus, nem erőltetett, hisz az eucharisztia Krisztus megváltási művének csúcsteljesítménye. Mint hittitok önmagában tekintve a katolikus hívő részéről három alakban közelíthető meg : 1. az Oltáriszentségben a kenyér színe alatt, 2. mint imádat, a hála és kérés áldozata a szentmisében a kenyér és bor színe alatt, 3. mint elégtétel és kiengesztelődés, mint a bűnbánat szentségének lezárása csak a kenyér színe alatt. Azonban nemcsak koncentrikus értelme van. Az eucharisztia ugyanis a teremtéstörténetben gyökerezik, mert