Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1937

37 Ilyen eszközzel („tirania municipal") elérték a biztosok, hogy 1671ben öt társulat állt össze, s az előadásokat újra megtarthatták. De ezek a múltnak már csak halvány vetületei lehettek. Amig élt Calderon, aki szinte egyedül szállította a darabokat, még bizonyos külső pompát fejtettek ki, de benső erejük megtört. A hanyatlás másik oka, hogy a király a külön előadásokat megszüntette, s most már csak egy díszelőadás volt. Ezen a királyi családdal együtt az összes hatóságok résztvettek a Plaza mayor-on. E miatt az igazgatók elestek a külön keresettől, mert a városi hatóságok és a különféle tanácsok ettől kezdve vendégnek érezték magukat. így is kezelték őket. A költségek ennek következtében rendkívül felszaporodtak azon az oldalon, ahol előbb takarékoskodhattak. 1672-ben a városi számadások érdekes tételeket kezdtek~feltiintetni. így pl. míg az egyik helyen a színészeknek kifizettek 27, 750 reál-t, a másik helyen viszont ezen a címen: „propinas a los consejeros" 59, 070 reál-t könyveltek el. Propinas körülbelül annyit jelent, mint borravaló. Hogy milyen jogon igényeltek a különféle tanácsok (consejos) borravalót, nem tudjuk. Van még egy másik érdekes tétel. 34, 813 reál-ba kerültek az édességek, melyeket a városi tanács atyái és a hatóságok elfogyasztottak. Ha aztán azt is elolvassuk a számadásokban, hogy mindegyik úrnak házába küldöttek hat font „de dulce de Genova"-t, ami egymaga 264 fontot tett ki, leszámítva az előadás közben fogyasztottakat: akkor nem fognak meglepni e hatalmas összegek. Az ünnepi játékokhoz tulajdonképen ezeknek semmi közük sincs. Az egész már nem művészi esemény, mint inkább társadalmi szokás. A szenvedő alanyok színészek voltak, akik egyre üresebb kézzel távoztak egy-egy ünnepről. Közben a színházak önálló fejlődésnek indultak. A barokk színház az olasz szinpadi mérnökök vezetése mellett nagy virágzásnak indult, s ezzel a régi kocsik már nenr tudták a versenyt felvenni. A szimultán színpad eltűnt.

1 Egy ideig még ment ugyan a régi elgondolás szerint, és az agg Calderon ontotta vallásos költészetének legszebb gyöngyeit, halála után azonban (1682.) ezek is megszűntek. A belső éltető erő kialudt. S ez a tengődés tartott a XVIII. század közepéig. Érthető is. A könnyű fajsúlyú rokokó e mély értelmű jeleneteket nem értette, s a felvilágosodás megadta hamarosan a kegyelemdöfést.

2 Különösen kifogásolták a különböző századokban élő személyek együttes szerepeltetését, mert az új idők embere nem értette meg, hogy e személyek nem 1 Angyal Endre : Theatrum mundi. Budapest 1938. 22. 1. 2 Az ellenzék vezérének Bouterweks dolgozatának soraiból csakhamar kiviláglik, hogy a szerző alig olvasott eucharisztikus drámát Calderóntól, még „A kereszt áhitata" (La devocion de la Cruz) c. művét is az auto-k közé sorolja tévesen. Rapp, a másik ellenfél, maga ismeri el, hogy Calderóntól csak négy darabot olvasott Oclioa kiadásában. Hogy a zsidó Klein is elitélőleg nyilatkozott, már világnézetéből magától adódik. (Lásd Klein Jul. Leop.: Geschichte des spanischen Dramas. Leipzig 1871. 11. k. 670. 1.)