Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1937

32 A külvárosi udvarok előtt hovatovább vidám éjtszakai élet fejlődött ki, míg a titokzatos ajtók ki nem tárultak. A főpróbán a költő is jelen volt, hogy az esetleges utolsó simításokat megadhassa. Az eucharisztikus drámák szerzője legtöbb esetben Calderon de la Barca volt, s mindenkinek hízelgett, ha Spanyolországnak leghíresebb költőjével, akit a király állítólag spanyol grandi méltóságra emelt, néhány szót válthatott. A város bőven gondoskodott a muestra-n megjelent vendégekről, hiszen ezek mind hivatalos emberek voltak. Egykori számadás feltünteti, hogy 1675-ben a főpróbákon ötezer reál értékű édességet fogyasztottak el. De sokat is láthattak : a teljesen felszerelt kocsikat és a színészek színpompás ruháit. Ezzel eljutottunk a ruházat kérdéséhez. Schaek gróf ezt írja híres munkájában : 1 „A spanyol színmű egészen sajátságos, sehol ebben a formában nem jelentkező jellemvonása abban áll, hogy a jelent és a környezetet, tükrözteti vissza, amelyben él, továbbá, hogy a távoli multat, a legidegenebb eseményt a hazai szokások és a nemzeti élet keretébe ülteti át, és a legismeretlenebb dolgot is megfelelő változtatással nemzeti értékké teszi." Igaz, már Shakespeare is angol ruhában lépteti fel színpadán a régi rómaikat, de az összgondolat átültetése csak spanyol földön történt meg. S itt említendő még valami, aminek következtében az eucharisztikus játékok a kor színházi életére rányomták bélyegüket. Az eucharisztikus játékok és a világi darabok szereplőinek öltözetei ugyanazok voltak, jóllehet ez előbbiek igen gazdag kiállítást követeltek. Sokszor olvassuk szerződésekben, amelyeket a társulatok vezetői a városi hatóságokkal kötöttek, hogy az előbbiek kötelezték magukat új és díszes ruhák beszerzésére. Ennek fejében egészen 950 dukátig menő segélyösszegeket igényelhettek. Az igazgatók tehát ezzel az összeggel állandóan felfrissíthették ruhaalapjukat. A költségek, amelyeket Madrid az eucharisztikus játékokra fordított, a technika fejlődésével és a városi közönség igényének növekedével igen felszaporodtak. így pl. 1662-ben a bér (arriendo) a játszótérért 1600 reál volt, azaz 145 dukát. 1665-ben már 12250 dukát. A színigazgatók kezdetben két úrnapi darabért (két társulat) 600, majd fokozatosan 700, 800, 950 dukátot kaptak. 1680-ban már egy úrnapi darabért 19, 450 reál-t, azaz 1768 dukátot vett fel az igazgató. 1700-ban 20 ezer reál-t (1820 dukát) és még külön hozzájárulási illetéket. A színpadi gépezetek és díszletek költségei Calderon életében 1250 reál-tói egészen 17 ezer reál-ig emelkedtek. Az ünnepi játékok összköltségei közül az 1649-i a legérdekesebb, mert ez a költségvetés teljesen részletesen maradt fenn számunkra.

2 1 Friedrich von Schack : Geschichte der dramatischen Literatur und Kun6t in Spanien. Frankfurt 1845. II. k. 400 1. 1 Pérez Pastor: Documentos para la biografia de D. P. Calderon. 101. sz. 176. 1. Az első kötet 1906-ban jelent meg Madridban. Wurzbach kimerítően ismerteti ezt az érdekes gyűjteményt a Zeitschrift für Romaniscbe Philologie című folyóiratban. 32. k. 1. füzet. 99—100 1-