Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1937

29 előtt. Ha ott befejezték, következett az első ismétlés az Ayuntamiento előtt a Plaza de San Salvador-on. Itt is négy darab ment. Ekkor kettévált a társulat. Az egyik csoport az Aragon Tanács előtt, a másik az Olasz Tanács előtt szerepelt két-két darabbal. Pénteken reggel két darab illette meg az egyházi lovagrendeket és az u. n. hacienda-t, azaz a legfelsőbb pénzügyi hatóságot, s mind a négyet meg kellett ismételni végül az inkvizició jelenlétében. Hogy az első három előadás lepereghessen egy délelőtt folyamán, más darabot kezdtek el az inkvizició és és mást a tanács előtt. Azután azok a színészek, akik az inkvizítorok előtt szerepeltek az első két darabbal, átvándoroltak a hacienda tere elé, viszont azok, akik a lovagrendek előtt előadott darabban szerepeltek, most kerültek csak az inkvizició elé. Délután mind a négyet a városi hatóságok nézték végig, s ha készen voltak, azonnal át kellett sietniök a gyarmati minisztériumba. Szombaton a granadai érsek, aki Kasztilia elnöke is volt, egyfolytában élvezte végig mind a négy ünnepi játékot. Látjuk, hogy emberfeletti munkát kellett végezniök a szereplőknek ezekben a napokban. De a technikai megoldás is nehézségekbe ütközött, A játék színhelyét kocsik segítségével teremtették meg. Ezek egyfelől nyitottak voltak s ezért „medios Carros" is volt a nevük. Ez a nyitott rész odasimult az asztalszerű emelvényhez (tablado), s a kettő együtt alkotta a színpadot, de úgy, hogy az emeletes kocsik alsó padozatával egy síkban feküdt, (a piso llano). A dráma cselekménye most már ezen központi és mellékszinpadokon játszódik le vagy egyszerre, vagy a szükség szerint az egyik felében csak. Azokat a részeket, amelyekre nem volt szükség, függönnyel vagy festett fakulisszával rekesztették el. A spanyol szentségikocsik elgondolásával teljesen egyeznek Greco oltárképei, különösen az Angyali Üdvözlet és Pünkösdi oltárképe. Ez utóbbi a magasba irányul, s fent a ragyogó égi jelenéssel végződik,

1 A kocsikat és díszleteket nagy gonddal festették, szigorúan a költő utasításai szerint. (Memória de las apariencias). Sok száz dukátba kerültek ezek. Az 1623. esztendő kivételes év volt a szent játékok történetében, mert ebben az évben a walesi herceg, a későbbi I. Károly angol király, Madridban volt. Ekkor a város művezetőjét, Francisco Sanchez-t és Antonio de Monreal festőművészt kérték fel, hogy 700 dukátéit szép munkát adjanak, használjanak kellemes színeket, alkossanak szép tájakat, s legyen a festményen „prespitivitas", azaz gazdag architektonikus díszítés római és mór stílusban stb. A prespitivitas távlatot jelent, de nem a mai értelemben. Egy olyan szabadtéri színpadon, amelyet három oldalról közönség vesz körül, távlat nem lehetséges, legfeljebb a festett háttérben érvényesülhet némi ' Egyeznek ezzel Lipót császár színházmérnökének, Lodovico Burnacini-nak eucharisztikus kompoziciói is, amelyek oltárszerűen épültek, és felfelé törnek, s rendszerint fent lezárást is nyernek a kehely és ostya megdicsőülésében.