Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1937

24 nyol színtörténet ismer, Lope de Rnéda-t, eucharisztikus drámák rendezésével és előadásával bízták meg. Ezt a kiváló színigazgatót Valladolidban találjuk először. 1532. május 27-én a városi tanács elhatározta, hogy a közelgő Űrnapra a városban véletlenül idéző Lope de Ruéda-t is felkéri, hogy neves társulatával együtt fellépjen a már előre kijelölt egyházi darabon kívül. Ugy látszik, a vendégszereplés kitűnően sikerült, mert a városi tanács nem akarta Lopet elengedni, sőt évi 4 ezer maravédi fizetést (salario) kinált fel „conque viva en esta villa y resida", azaz hogy a városban letelepedjék.

1 De méltó is volt erre a kitüntetésre, mert kiváló tulajdonságokkal rendelkező egyéniség volt. Társainak és magának a hivatását meg tudta alapozni a polgári társadalomban, más szóval a hivatásos színész fogalmát testesítette meg.

2 Yalladolidi szereplésével talán Lope alapította meg Spanyolországban az első állandó színházat. Hogy meddig maradt Lope Valladolidban, nem tudjuk. 6 évvel később Szegoviában akadunk rá, amidőn ott a félig elkészült székesegyházat felszentelték. Itt is, mint Valladolidban, állandóan templomban játszott. Még egy körülmény igazolja, hogy Spanyolországban csak hivatásos színészek adhatták elő ezeket a darabokat, nem pedig laikusok, mint másutt. Nyugat-Európában a vallásos játékok szövege alárendelt szerepet játszott. Vezetőjük inkább jelszavak után indult. Franciaországban pl. csak egy passiójáték van, amelyet irodalmilag értékelni lehet, Gréban műve, s ez is teljesen a szemnek szólt, amint ezt a gyönyörű miniatűrökkel ékesített kéziratok tanúsítják. Mennyivel inkább így volt ez a többi, kevésbbé értékes műveknél! A szent cselekmény legyen a bibliai szegények és tudatlanok olvasmánya : ez volt a főelv. Semmi mást nem akartak, csak megeleveníteni a középkori templomok falain látható nagy freskókat. Déleurópában viszont nagyobbak voltak a követelmények, hogysem laikus előadók kielégíthették volna őket. Itt a kényesfülű, iskolázott hallgatóság sok olyan dolgot követelt, melyek Európa többi országainak közönsége előtt közömbösek voltak. Pl. a lapokon át száguldó asszonáncok még számunkra is unalmasan hatnak, sőt a drámába beleillesztett lírai strófák sem lelkesítenek ; a spanyoloknál azonban a szerzőnek minden darab végén alázatosan bocsánatot kellett kérnie a közönségtől az elkövetett netáni hibákért. Érthető tehát, hogy itt csak hivatásos színészekre lehetett bízni az előadást ! 1 A spanyol valuta : 1 dukát 11 ezüst reált tesz ki, ez pedig 374 maravédi-t ér. 1 ezüst reál 34 maravédivel egyenlő. Rendkívül jellegzetes, hogy a spanyol egy csekély kis tárgyért ezen valuta szerint látszólag sok pénzt fizetett. 8 Hivatására nézve aranyműves. Társulatot szervezett s vele bejárja az egész ibér félszigetet. 1501-ben abban a szerencsében részesül, hogy a 14 éves Cervantes hallgatói között ül, amit ez utóbbi egész életében nem felejtett el. 4 comedia, 3 pásztorjáték, 11 felvonásközti jelenet (pasos) és egy autó sacramental az irodalmi hagyatéka. A. L. Stiefel: Rueda und das italienische Lustspiel. Zeitschrift für romanische Philologie Bd. XV. 1891.