Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1937

AZ EUCHARISZTIKUS DKÁMA RENDEZÉSE. Az úrnapi szertartások mély gyökeret vertek a spanyol nép lelké­ben. A papság is kitűnő eszköznek tartotta a tömeg vallásos érzületé­nek emelésére, s hamarosan beállította a lelkipásztorkodás menetébe. Semmi sem igazolja ezt jobban, mint a spanyol franciskánus misszio­nárusok ama eljárása, hogy már 1538-ban, tehát Cortes hódítása után 22 évvel Mexicóban indián híveikkel előadásokat rendeztek. A híradás így szól : „Űrnapján a 12 apostol kosztűmben jelvényeikkel felvonult, s az ifjúság ünnepi táncot lejtett az Oltáriszentség előtt," Mivel az Űrnapra következő hétfő Keresztelő Szent János ünnepe volt, szombaton és vasárnap még négy drámát adtak elő. Ez az angyal megjelenéséről Zakariás előtt, Mária istenanyai méltóságáról, továbbá Keresztelő Szent János szenvedéseiről, születéséről, illetőleg körülme­téléséről szólnak. Ezek a drámák azonban csak a 16. század közepétől kezdve kap­nak eucharisztikus jelleget. Valószínűleg ellenhatásképpen kezdtek fel­lendülni a refonráció terjeszkedésére. 1521-ből van egy vallásos játé­kunk, (Farsa Sacramental), amely a közvetlen átmenetet képviseli a pásztorjátéktól az eucharisztikus drámáig. A pásztorok előtt feltűnik itt a hit allegorikus alakja, bizonyára a himnusz szavainak tanúsága sze­rint : „ad firmandum cor sincerum sola fides sufficit", és felvilágosítja az egyszerű embereket a titokról. Ezen darab szerzőjének latinnyelvű előszava, amelyet egy magasrangú egyházi férfiúhoz intéz, még nem tud a hitújításról. 2 Míg Nyugat- és Közép-Európában ezek a játékok — művészi és nem teológiai értelemben — laikusok kezében voltak, Spanyolország­ban a hivatásos szinész került felszínre. A fellendülő misztériumjáté­kok Németországban és nálunk is talán teljesen kivesztek volna, ha spanyol szokás szerint hivatásos színészeknek kellett volna őket meg­rendezniük. Honnan is vette volna egy színigazgató a hatalmas sze­mélyzetet, és ki tartotta volna -el a százakra menő szereplőket ? Akadt volna-e továbbá egyetlenegy tisztességes polgár akkoriban, aki a lenézett komédiással közösséget mert volna vállalni ? Spanyol­országban ezek a nehézségek nem merültek fel, mert a pásztorjátékok és az eucharisztikus drámák szereplői egészen kis körre szorítkoztak és lehetséges volt, hogy a darabokat hivatásos színészek adják elő. De meg is becsülték itt őket. így pl. az első hivatásos színészt, akit a spa­1 Expeditus Schmidt: Das spanisclie Frolinlcichnamsspiel und seine Bedeutung für den gesamten Theaterbetriel) seiner Zeit. Literaturwissenschaftliches Jalirlrach der Görresgesell­schaft. Bd. VI. 1931. 2 L. Pfandl: Geschichte der spanischen Nationalliteratur in ihrer Bliitezeit. Freiburg i. Br. 1929. I. 119.

Next

/
Thumbnails
Contents