Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1937

18 lomból a szabadba költöztek, a papokat hivatásos színészek váltották fel. E folyamatot a provánszi költészet terjedése csak sietette. A vallásos jelleg kezdett teljesen lefoszlani az eredeti magról, s a becsempészett tréfák és táncok kikezdették az ember jámbor érzéseit. A zsinatok ettől kezdve egyre-másra tiltották a papok részvételét ezen világias játékokon. Bölcs Alfonz spanyol király (1221—1248.) törvénykönyve (siete partida) „minden énekest, szinészt, akik pénzért énekelnek vagy táncolnak vagy előadásokat rendeznek", enfamados-nak nyilvánít, mert azzal lealacsonyítják magukat azok előtt, akik őket megfizetik. Ugyanebben a kódexben van azonban egy igen érdekes rendelkezés, amely a spanyol drámára nézve nagy fontossággal bír. Ez az a bely, amely szigorúan megtiltja a gúnyos darabok (juegos de esearnio) előadását, a papok részvételét azokon, sőt puszta megjelenésüket is. Meg vannak engedve azonban a vallásos előadások, amelyek a rendet, és jámborságot szolgálják, s ha nem rossz helyeken és nem pénzkereset céljából rendezik őket. Ezen előírásból kiviláglik, hogy voltak vallásos és világi színművek, amelyeket a templomon kívül és belül, papok és laikusok adtak elő, s hogy a színészet akkor már pénzkereseti forrás volt.

1 Sokat nem használtak ezek a rendelkezések. Mi sem mutatja ezt jobban, mint a krónikának az a része, amely a Carillo Alfonz toledoi érsek elnöklete alatt tartott arandoi zsinat lefolyását irja le (1473.). Arról volt szó, hogy a spanyol papság fegyelmi és tanulmányi színvonalát emeljék. Többek közt megtiltották a székesegyház és a többi templom papjainak, hogy Krisztus születésének, Szent István, Szent János, az Aprószentek ünnepén, valamint Újév napján is színjátékokat rendezzenek vagy olyanokat eltűrjenek, amelyekben maszkok, groteszk alakok, illetlen strófák, durva tréfák és más oda nem való dolgok előfordulnak, és Isten házához méltatlanok, amint ez eddig szokásban volt. Ezzel kapcsolatban engedélyezték, hogy továbbra is bemutathassanak szent és tiszteletre méltó jeleneteket, amelyek alkalmasak a hivők áhítatát emelni."

2 Más is történt! Francia mintára világi ünnepeket kezdettek színházi előadások kiindulópontjául felhasználni. Fejedelmi keresztelők, koronázások, lakodalmak mindmegannyi alkalom volt, hogy előadásokat rendezzenek (respresentaciones). Tárgyukat eleinte a bibliából, legendából később a költők képzeletvilágából merítették, s az allegória területére is elkalandoztak. Az első ilyen előadást Barcelonában a XIII. században rendezték, majd 1399ben és 1414-ben Saragossában. Ez utóbbi évben rendezett darab * Calderons ausgewiihlte Werke. I. k. Bevezetését írta Wolfg. von Wurzbach. 50. 1. 8 Expeditus Schmidt : I)as spanische Fronleichnabmsspiel und seine Bedeutung fiir den gesamten Theaterbetrieb seiner Zeit. Literaturwissenschaftliches Jalirbueh der Görresgesellsehaft. Bd. VI. 1931.