Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1937
12 sorokból áll. Gongora pl. olyan románcot írt, amelynek 32 verssorában 32-szer fordul elő a negro (fekete) szó. A barokk versjáték felülmúlhatlan mintája Tirso de Molina szonettje. „A szerelem és buzgóság" (Ámor y célos) című művében található meg. Az a különös sajátsága, hogy értelme az ellenkezőbe csap át, mihelyt a verssorokat a három első szótagtól elvonatkoztatjuk. Lássuk csak az első strófát : Mariscal j [ si sois cuerdo en esta empresa Kovács, ha okos vagy e vállalatban, Amando | mucho vuestra dicha gana ; És nagyon szereted a te említett vágyadat, Estimád los favores de mi hermana, Becsüld meg az én nővérem kegyeit, pues que non ' dan disgusto a la duquesa. Mivel hogy nem kellemetlen a hercegnőnek. A spanyolok jól ismerik azt az Alfay gyűjteményében található két szonettet, amelyekben egy gavallér és egy hölgy egymást leírják (se pintan). 1 E két utolsó verssorban a rímek mint csattogó világító bombák repülnek szét : En rueca, boca, Meca, cuca. caca, En parla, perla, borla, merla tirla. Disparate a spanyol műneve ennek a komikusan hangzó és le nem fordítható értelmetlenségnek. Nem volna teljes azonban a barokk illuzionizmusról alkotott képünk, ha nem vennénk szemügyre az egyénnek ama külső felértékelését, azt a feszültséget nyárspolgár és szépelme, tucatember és erős egyéniség között, amely a barokk század társadalmában magától értetődő jelenség volt. Az ókorban a tömegek eszményképe a bölcs ember volt. A középkor a szent emberéit rajongott, a korai renaissance a tudóst bámulta, a késői renaissance az udvari embert tekintette mintaképnek. Spanyolország a barokk korban új ideált keresett magának. Ez az ingenium volt. Mi ez? Valami veleszületett élcesség, éleselméjűség, velősmondásra termettség, amely a kisebb és nagyobb tehetségek tömegében valóságos furor ingenii-vé fokozódott. A Sturm és Drang, valamint a romantika eredetiség utáni kiáltása ez, amely spanyol földön hangzik el először. Az egyénnek önmagához és korának hasonló gondolkozású társaihoz való viszonyában keresendő a tetszelgésvágynak eme szertelen felfokozása. Számos irodalmi ismertetőjegye van ennek, de ezek nem annyira maguknak a költői műveknek a vizsgálatából, mint inkább a szerzők életrajzainak tanulmányozásából tűnnek ki. Az egyénnek a tömeghez való viszonyában a felfokozott tetszelgésvágy egyrészt a tömeg megvetését idézi elő (vulgo necio), másrészt szellemi tömeguralmat készít elő. Lope de Vega művei révén összes kortársait kezében tartotta. A spanyol barokk ember eme tulajdonságainak gyűjtőneve az in1 A 17. század igen népszerű anthologiája: Poésias de grandes ingenios espanoles, recogidos por Joseph Alfay. Zaragoza. 1654. 18. 1.