Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1937

10 összes bibliai könyveket túlszárnyalja e téren Szent Jánosnak Titkos Jelenésekről szóló könyve. Martínez de Jáuregui, a költőfestő nem is mulasztotta el illusztrálni 24 rézmetszetben, amelyek a kortársaknak a Titkos Jelenések talányszerűségéről mégis némi fogalmat kölcsönöztek.

1 El Greco meg is kisérelte az ötödik pecsét titkát szellőztetni. Az eszméknek jelképekkel való kifejezése teremtette meg a barokk nyelv stílusának lélektani alapjait. Alapjában véve minden költészet szimbolikus, hiszen a költő saját énjét belecsempészi az olvasó lelkébe, és ezáltal az élő valóság szimbólumát varázsolja elénk. Hogy is mondja Dilthey ? „Minden költészet az érzelemben élvezett életet teszi képszerűvé, s a szemlélet képszerűségébe beleviszi az érzelemben átélt élő valót; a szubjektív lelkiállapot egy külső folyamat szimbólumában jelképre talál, amely a külsőt viszont belsővé teszi." Ezt az érzelemben átélt valót a spanyol barokk írók, az ú. n. kultisták a szertelenségig fokozták. Költői hatást előidézni szemlélettel és érzéssel egyaránt: ez a kubizmus lélektani kiindulópontja.

2 Minél nagyobb teret nyer a barokk szertelenség, annál inkább tilos a kultista szöveg olvasása közben a jelképeket fogalmilag értékelni és a valóságba átültetni, hanem csak azt szabad tenni, amit ezek az írók akartak: bizonyos érzelmi értékeket feltüntetni, illetőleg az elképzelt hangulat szinezetét jelezni. Ezért veszedelmes dolog a kultizmus képszerű nyelvét lefordítani. A szimbolika érzelmi hatása teljesen rokon a felfokozott látványszerűséggel, ami elsősorban a szemre hat. Láttuk ezt az emblémák és betüszimbolumok alkalmazásánál, a Tarasca és az ú. n. Gigantones alakok felvonultatásánál. Még jobban érvényesül ez a barokk század vallási művészetének berkeiben. Amikor Don Mateo Vázcpiez de Leca esperes 1603-ban Martínez Montánez-nál, a kiváló szobrásznál megrendelte azt a híres feszületet, amely ma is a szevillai székesegyház sekrestyéjének büszkesége, a következő utasításokat adta a művésznek: „Krisztusnak élőnek kell lennie, s közvetlenül a halál előtti pillanatokat kell ábrázolnia. Feje dőljön kissé jobbra, s tekintsen a lábainál imádkozó liivőre, mintha panaszkodnék, hogy miatta szenved s hal meg. Arcán bizonyos szigor tükröződjék vissza, a szemek tágra nyíljanak." 3 Tehát az esperes azt akarta, hogy a feszületet szemlélő hívőben érzelmek támadjanak. Ez más szavakkal lélektani érzelemtartalmak folyamata, amelynek hatása hangsúlyozottan a szemre irányul. így volt ez a festészetben és a plasztikában is, csakhogy manapság már nem tudjuk, mi volt a megállapodás a megrendelő és a művész között. A barokk század festménye néma nyelven beszél, az ő művészete, amint Hausenstein mondja, a lélektani pillanat művészete lett.

4 Az ilyen 1 Revue Hispanique 42 kötete tartalmazza őket. 2 L. P. Thomas : Le lyrisme et la précioBité cultistes en Espagne. Halle 1909. 5 A spanyol; szöveget lásd : F. Rodriguez Marin : Pedro de Espinosa. 1907 Madrid. 150.1. 4 W. Hausenstein : Vom Geist des Barock. München 1924. A szerző gondolatai sokszor alig érthetők, stílusa ellenben ragyogó.