Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1937

7 meg magát minduntalan az új környezet falai között. A spanyol néplélek mint szaggatott vitorla leng a viharban. A cél a nemes és távoli ködben eltűnik, s bizonyos kellemetlen kiábrándulás lép fel, amit így neveznek: desengano de las cosas del mundo, azaz a világ dolgaiból való kiábrándulás. Ha az aszkéta és a misztikus előtt az élet csak újoncidő volt az örökkévalóság elérésére, a barokk ember szemében az élet álom lett, „sombra vana", egy lehellet, amelyet jobbérzésűek ezrei éreztek. Jób panaszai újra felhangzottak. Calderon híres gondolatát: az élet álom, (la vida es sueno), kilenc művében állította be alapeszmének.

1 Nem a haláltól féltek, hanem annak borzalmaitól. A barokk ember szereti látni a halált lábújjhegyen, aki észrevétlenül jön és megy. Ennek az óhajnak természetes folyománya, hogy a halál kegyetlen és rút következményeit keserű önkinzással elemzi. Valósággal turkál a temetőkben, kriptákban, szereti a sírokat és koporsókat megnyitni ; a szentek testeinek megcsonkítása, az ereklyék keresése valósággal lelki betegséggé fejlődik. Ki ne ismerné Yaldés Leal festő kriptajeleneteit, amelyek a test pusztulását négy fokozatban ábrázolják ? Kinek ne jutnának eszébe itt a Don Juan-monda változatai, avagy Quevedo szörnyű Álmai, valamint a halottak csapatai, akik a színpadon megjelennek, hogy az élőket megriasszák ? IV. Fülöp alatt nemcsak berendezték a királyi kriptát az Escorialban, hanem V. Károly és II. Fülöp lepecsételt koporsóját is felnyitották, csakhogy érezzék a mementó mori kegyetlen csiklandozásait. 1662ben szentté avatták avilai Terézt. Hamvai nem pihenhettek nyugodtan a sírboltban, Alba de Torres-ből Avilába szállították, majd vissza; elvették balkezét és karját, később egyik bordáját hurcolták el, még később pedig jobb lábát. Szivét állítólag egy hőslelkű apáca vágta ki holttestéből, s őrizte ájtatosan cellájában.

2 Amit az ember számára a halál jelent, az ember alkotta műveknél a pusztulás érzékelteti. A folytonos pusztulás, ez az állandó komor mementó mori a romköltészetben jutott leghangosabban kifejezésre. Róma, Trója, Karthago és Saguntum romjait elégikus desengano-hangulatban ünneplik. A kiábrándulás felsőfokát azonban a költészet terén a Don Quixote-ban kapjuk meg. A kiábrándulás az egyén természete és műveltsége szerint harcias, olykor szatirikus és éles pesszimizmussá fokozódhatik, vagy ellágyul, búbánatos lesz, helyenkint hipochonder divatbetegséggé fajul el. Quevedo tele van gúnnyal, Grácián a szellemi felkészültség minden fegyverével küzd a butaság, a gonoszság és materializmus ellen. Egyik sem búbánatos a kettő közül. Az átlagember azonban az ! Nikolaus H. Gundling hallei tanár azt állítja száz fejezetre oszló művében, 1 L. P. Thomas : Le genése de la philosophie et le symbolisme dans „La vie est un songé." Paris 1910. (Mélanges offerts á M. Wilmotte). 2 Obras de Santa Teresa. Burgos 1915. 2. k. (270. 1.) Egy szemtanú leírása. Ed. P. Silverio-