Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1936

48 telenül egy gondolat tódult fel szivemben, egy kérdés vetődött fel agyamban. Mi az az erő, mi az a rettenetes erős összekötő lelki kapocs, amely bennünket, volt keszthelyi prémontrei diákokat korra, vallásra, társadalmi állapotra, hivatalra, vagy foglalkozásra való tekintet nélkül idehozott, ide köt, ide huz? Mi az az atavisztikus ragaszkodás, amelynél szinte könny tódul a szemünkbe, ha beszélünk róla ? ! Honnan ered az a szétszakíthatatlan érzésszál, az a széttörhetetlen lelki kapcsolat, mely bennünket tiz-husz-harminc-negyven, sőt hála a jó istennek még többen vannak akiket ötven év, tehát egy félszázad, egy egész hosszú emberöltő után is ide hoz, ide vonz és . . . szeretettel, melegséggel, szivünkben mindent kiegyenlítő harmóniával ide láncol? . . . Vajon ez csak a szívnek, a léleknek, az emlékezésnek aranyos fürdője? Vajon az csak a gyermekkor, az ifjúkor bűbájos tavaszának a csupa szines dallal, szárnyaló melódiával, ragyogó szines fantáziával, magasröptű, égbetörő vágyakkal, a gondtalansággal telített diákkorunknak a mult ködéből visszacsillámló s ezer színben tündöklő napsugaras fénye? Lehet I lehet, hogy van valami benne, hisz a sziv, a lélek illúziókkal táplálkozik, hisz az emlékezésnek ragyogó szinestollú, halk melódiájú szép madara száll velünk mindig vissza a múltba, ... de álljt parancsol a rideg ész és feleletet kíván a fantáziától mentes kritikai szűrő ! Válaszolj hát ember, kinek háta mögött 10—20—30—40 sőt ötven év kataklizmás élete folyt, zajlott, dübörgött le azóta, hogy a keszthelyi prémontrei gimnázium falai közül kikerültél, mi hozott Téged ide? Mi köt ide Téged, mit keresel itt? Mit keresel Te itt, kinek felelősségteljes súlyos hivatali elfoglaltsága, kinek családja, gyermekei, gondjai vannak? Mit keresel Te itt, kinek százszor szembe kellett nézni a halállal, a vésszel, kinek golyó járta át testét, kinek srapnell öntötte vérét, Te, ki esztendőket töltöttél a szibériai hómezőkön idegölő rabságban, . . mit keresel Te itt, ki vagyont szereztél, ki külföldön, vagy egész más légkörben élsz, . . mit keresel Te itt az élet dédelgetettje — az élet számüzöttje ? . . . Es most a válaszadásnál mély alázattal hajtjuk meg fejeinket ! Mi köszönni jöttünk ide! Köszönni jöttünk mind, akik fizikailag is itt vagyunk és szászor-százan többen, akik sajnos nem vagyunk, nem lehetünk itt, csak lelkünk van jelen ! Mi — mi, az egykori keszthelyi prémontrei kis diákok köszönni jöttünk ma ide, szerényen, tisztelettel, alázattal, hálával, ugy, ahogy annakidején megtanítottatok bennünket Ti fehér reverendás, kék cingulusos áldott jólelkű emberek, a jó Isten hivatott szolgái, Ti prémontrei papok 1 Lássátok ! Itt vagyunk 10—20—30—40—50 év után is, mert elhozott a szivünk, elhozott a lelkünk, elhozott a vágyunk, a szeretetünk, a hálánk! Hiszen Ti neveltétek belénk a valláserkölcsöt, a hazafiasságot, a kultúrát, a tudást, az emberi jóságot, a szeretetet, a hálát! A Ti Rendetek, a prémontrei Rend immár több mint 800 éve árasztja az Istentől áldott magyar földön Szent Norbert tanait. Ti prémontrei papok, mindig eszményi professzorok voltatok és vagytok, kik meleg atyai szeretettel, a jó Istentől