Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1936

46 senior köszöntötte az öreg diákokat. Egy-két magyar nóta elhangzása után dr. Berkes Róbert kormányfőtanácsos a következőképen válaszolt a kettős köszöntésre : Kedves Ifjak! Ti ketten, legkisebb és legnagyobb diák : átfogtátok a gimnázium VIII. osztályát, megjelöltétek azt a két határkövet, melyek között az ifjúság tömörül, hogy az életre felkészüljön. Lelkesen szóltatok hozzánk, öreg diákokhoz, biztosítottátok, hogy tibennetek is él a jó remény : az elődök nyomdokában járni, hasonlóvá válni a kiváltságos polcra jutottakhoz s tanúságot tettetek az átérzett tiszteletről és magasztalásról, mellyel a magyar névnek becsületet szerzett nagyoknak tartozunk. Piros pünkösd napján a tanítványok égő szeretetével, tüzes nyelven hívunk mindannyiótokat, hogy feltárjuk a boldogulás rejtelmeit és bizalommal fogjuk meg a kezeteket, hogy rávezessünk az útra, mely e tisztes ház kapujától indul az Isten és Haza nevében a meghódított élet egyes állomásaihoz. Kit erre, kit arra kergettek a szelek, — egy bizonyos, hogy valamennyien vallásos áhítatot, izzó honszerelmet, erkölcsös életfelfogást, hasznos ismereteket és alapos tudást vittünk magunkkal e falak közül, hová most is, mindenkor emlékezéssel térünk meg. Megjövünk hálát adni, köszönni, titeket buzdítani és meggyőzni akarni, hogy minél inkább elmélyültök atyai gonddal és odaadással titeket oktató, tanító, nevelő tanáraitok jóakaró szavaiba, annál fogékonyabb leend a talaj az elhintett mag számára. Ma, amikor minden szülő csak könnyel áztatott kenyérből törhet gyermekének, mikor az iskoláztatás csak az édesanya és a családfenntartó apa áldozatos lemondásai árán válhat valósággá s mikor a kiválogatás kérlelhetetlensége rémül az elhelyezkedni vágyók seregére, kemény versenyre kell indítani a szorgalom és igyekezet paripáit. S hogy e szót kimondom, utalok is mindjárt a paripa pályafutására, mely őt a lovak tömkelegéből kiemeli. Fut, iramodik, célba ér, de a gondos előkészítés, a szüntelen iskolalovaglás, a rövidrefogott zablya : sikerének titka. Mennyivel inkább nélkülözhetetlen ez a nyeregbetörés, ha a paripának szárnyai vannak ! Csak vesztesek lesztek fiuk, ha át nem érzitek az Alma Mater fegyelmének áldott előnyeit. Bevalljuk, hogy reánk is csak később derengett a helyes felismerés világossága s szerencsések voltak, kik magukban a komolyan vett kötelességteljesítés erényeit kivirágoztatták. Pedig akkor 63 vármegye képezte az ország testét, melyet a Kárpátok bércei koszorúztak s a fiumei tengerparton magyar zászlót lengetett a szél. Mennyivel könnyebb volt akkor beletörődni a költő ítéletébe, hogy e földön élnünk s halnunk kell, mert a nagy világon e kívül nincs számunkra hely. Óh e megállapításnak akkoron, talán inkább itthonmarasztaló célzata volt, mert a magyar tehetségeknek kaput tártak széles e világon mindenütt s minmagunk egy tekintélyes nagyhatalom büszke polgárainak reményteljes ifjúsága voltunk. Ma igazán egy maroknyi területre szorított, megalázott nemzet vagyunk. Helyzetünkből csak saját erőnkből szabadulhatunk és emelked-