Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1935

45 Grillparzer igen helyesen itéli meg a helyzetet, amidőn 1819-ben így nyilatkozik : „mindenesetre megengedhető — hiszen nem portretizálásról, hanem a természet eszményítéséről van szó — sőt elengedhetetlen dolog a természetfeletti elemet belecsempészni az érzéki világba. De ez mindig csakis az általános emberi természettel és az általános emberi érzéssel egyező formában hajtható végre. Ez a forma szubjektive igaz marad, mégha az álmodott objektív igazság már rég elveszett volna. Azok a vélemények, amelyek mindig megvannak és amelyek az emberi természetnek egy nem elemezhető alapvonása miatt mindig meglesznek, tekintet nélkül ingadozó voltukra, a költészet számára sokkal használhatóbbak, mint az azok az úgynevezett igazságok, amelyek egy vallási vagy bölcseleti rendszer ágyúinak védelme alatt elénk meredeznek megtámadhatatlanul, — Nézzétek Calderont! Százszor is felhasználta a katolikus babonát (mely tulajdonképen álarcot viselő pogány vagy röviden emberi) s alig egyszer a hitet. S ez a babona a költészet területén mégis megrendíti az embereket, kik azt a vallás területén megvetik." A biedermeier racionalizmusában gyökeredző Grillparzer itt igazságtalan. Nem gondolható el, hogy Calderonnál a hit és babona, amelyek koronkint változó és önkényes ellentétet alkotnak, egymásközt szétválaszthatok oly módon, ahogy azt Grillparzer elképzeli, sem pedig az, hogy az úgynevezett katolikus babonavilág azt az általános színezetet viselné s azt az általános művészi hatást gyakorolná az emberekre. A Goethe-féle példák mást mutatnak. Calderonnak „A kereszt imádása" című művét egy gondolat hatja át s ez veszedelmesen súrolja a sorstragédia felületét. Ez a gondolat nem jelenik-e meg itt beleillesztve az isteni kegyelem tanába, amelynek mérhetetlenségét majdnem ugyanazon szavakkal magasztalják mint „A csodatevő Magusz"ban ? Vájjon megrendít-e bennünket „A copacabanai hajnalpír"-ban a katolikus „balhiedelem", mint a megmentő kereszt töve, avagy az istenanya megjelenése és az angyalok? Hogy Goethe milyen vallási elemekre utal Calderon költészetében, midőn homályos ábrándról és esztelenségről beszél, képtelen és az erkölcsi érzéket sértő tárgyakról, nem tudjuk. Vájjon érzés nézet és szó nem ugyanazon fogalmat jelenti nála ? Vájjon nem nyúlik-e át az ember ellenszenve a műbíráló területére ? A színpadon nem a dogma önmagában ellenszenves neki, hanem az, hogy az erkölcsi érzékünkre igazságtalan nyomást gyakorol. Nem a csoda magában ellenszenves neki, hanem csak akkor, ha a művészi célszerűséggel ellenkezik. A deus ex machina elfogadhatatlan számára, akár egy pogány istennő képében, akár az istenanya arcvonásaival van felruházva. Goethe nem volt ellene a katolikumnak, ellenkezőleg annak költői értékét nagyra becsülte.

1 Többek között Eckermannhoz így szólt 1827 július 21-én : „Manzoni regényíróra a katolikus vallás igen előnyös, amelyből költői színezetű helyzetek adódnak s ezekkel mint protestáns nem 1 Alois Stockmann: Zum Goethe-Problem. Freiburg 1920. S. 41.