Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1935

19 látjuk. Avancini Miklós déltiroli származású. A jezsuita-rend legtehetségesebb drámairója. Császári játékai (Ludi Caesarei) a barokk jezsuita-dráma betetőzését jelzik. Művészete igazi barokk módon, oly egyetemes hatást akar elérni, amelyet a szem és fül csak befogadhat. Ehhez persze spanyol elgondolás szerint a kiállítás pazar pompája, a rendezés gazdagsága szükséges, amelyet csak egy Habsburg-udvar fedezhetett. Fentemlített műve a színház történetének egyik legnagyobb élményét jelentette.

1 Hőse Konstantin császár. Az első keresztény cézár története felett egy olyan hatalmas kozmosz emelkedik, amelyben minden és mindenki megtalálja a maga kijelölt helyét. Ez az új világ lényegében politikai allegória. Benne minden szó, minden intés valóság akar lenni, színház a színházban. Nem Konstantinról van szó, hanem a páholyban ülő császárról. Nem a költő életérzése nyilvánul meg a tárgyban, mint Bidermann-nál, hanem egy esztetikai világilluzió lepi meg a hallgatót, amely folyton oktat és az akaratot igyekszik megindítani. Ez volt Calderon auto-inak is elgondolása. A barokk művészkedés győzelme ez. „A vezetők művészete a tanítványok számára", jegyzi meg Hankamer. 2 A vezetők pedig theológusok és humanista tudósok, a tanítvány a császári udvar. Akárcsak az öregedő Calderonnak a madridi udvar erkölcsi megújhodására szolgáló intelmei. íme az ellenreformációs barokk-művészet tetőpontja, ahol állandó a nagy esztetikai távolság a költő és publikum közt. Annak a testvéri viszonynak, amely pl. a Goethe-kor drámai stílusát jellemzi s a közönséget a költővel összehozza, itt hirehamva sincsen. Már most hogyan illeszkednek bele a barokk kornak önálló német drámairó-egyéniségei ebbe a gondolatvilágba, amely művelődési eszméjét Suarez spanyol jezsuita bölcseletében találta meg, rendkívül bonyolult kérdés ugyan, de a jelen dolgozatra nézve másodrendű kérdés ! Amióta felfedezték — Cornelius Curlitt, Alois Riehl és Heinrich Wölfflin alapvető munkáira gondolok — hogy a barokk egy európai szellemi mozgalom, amely két évszázadot ölel fel és felismerték a különböző művészetek stílusbeli összefüggését, amelyek a nyelvet, zenét, táncot, festészetet és szobrászatot egy sokoldalú egységbe hozzák, azóta persze a feleletet könnyebb megadni a feltett kérdésre. Hiszen azok a nagy nevek, amelyek az emberiség emlékezetében megmaradtak, nem egyedülálló szigetek voltak az idő tengerében. Calderon, Corneille és Shakespeare is beleilleszkednek az uj barokkfogalom keretébe s összekerülnek a nagy építészekkel és szobrászokkal. Suareztől, a barokk-skolasztikustól egyenes híd vezet át Leibnizig, a barokk bölcselőig s a francia barokk-gondolkodó Descartes sem maradhat ki mint a spanyol műveltségű jezsuiták tanítványa. Jezsuita növendék volt Calderon és Corneille is. így hát érthető, hogy a barokk dráma ezen rend kebeléből szökken elő. És a német nyelvű költészet hogyan simul hozzá a kor szelleméhez ? 1 N. Scheid : Nikolaus Avancini als Dramaliker. Progr. Feldkirch 1913. * Dr. Paul Hankamer : Deutsche Gegenrelormation und deutsches Barock. Stuttgart 1935. 2*