Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1935

17 a folyamatot felekezeti, táji, művelődési, sokszor személyi tényezők határozzák meg. A kálvinista vezetés alatt álló „Fruchtbringende Gesellschaft" Tasso eposzait nyújtja, Ausztriából Szilézián keresztül olasz stíluselemek honosodnak meg. A bécsi jezsuiták a spanyol drámaírók, elsősorban Calderon műveit karolják fel. Terjeszkedésük rendszert árul el. A Duna mentén Ingolstadt felé és Münchenig terjeszkednek. Ez utóbbi város hamarosan második központ lesz, majd északra a Rajna mentén Düsseldorfig nyomulnak, délen pedig Bécsből Klagenfurtig, illetőleg Görzig. Spanyol szellemi értékek — nagyon kevéssé ismert szellemi területsávok — az ellenreformáció vallásos költészetében gyökeret vernek ugy, mint a humanista művelődés keretein belül, akár Moscherosch, Grimmelshausen vagy az új realista regényről van szó.

1 A szellemi erők komplikált erőviszonyai közt azonban egy biztos : a latin művelődési körzet szellemi fölénye verhetetlen. Ez természetes is. A jezsuita atyák generációkkal előre dolgoztak, a színházat népfelvilágosító intézetnek tartották, a német hagyományok okos felhasználásával.

2 Náluk tehát a színház nem cél, mint a spanyoloknál. Ez az egyetlen különbség köztük. Plautust kedvelték, kissé megnyirbálva Terentiust is bemutatták az iskolákban. A támadást a protestánshumanista hagyomány szellemében indították meg. Amint az iskoladráma volt a XVI. században a reformáció egyik megnyilatkozása, úgy lett a jezsuitadráma az ellenreformációé is. Ide sorolom a müncheni óriási felvonulásokat és revue-szerű bemutatókat is, melyek 1570-től kezdve divatosak. Az ellenreformáció propagandaizű tömegnyilatkozásai ezek, de mindig komoly aszketikus célzattal. A pompakedvet, amely az ellenreformációs stilus antitéziséből következik, felhasználták hova-tovább az ezoterikus iskolai színműveknél is. Gretser drámai műveiben domborodik ki ez az életérzés először.

3 Ő a jellegzetes képviselője az átmenetnek a humanizmusból a barokkhoz. A renaissance individualizmusa nála már átment a közösség szellemébe. A korai barokkdráma-költészet pedig művészi módon a sváb származású Bidermann Jakab Cenodoxus drámájában (1602) testesült meg. Bidermann a nagy Pontanus Jakab tanítványa, aki megírta (Institutiones Poeticae) a költészettanát a jezsuita-drámának s ez a luxemburgi Aler Pál-féle „Gradus ad Parnassum"-ig érvényben is maradt. A bajor jezsuitaintézetek megalapítása nevéhez fűződik. (Diliingen az első.) * 1 J. Schwering: Literarische Beziehungen zwischen Deutschland und Spanien, Münster 1902. 8 Joh. Müller: Das Jesuitendrama in den Landern deutscher Zunge von Anfang (1555) bis zum Hochbarock (1665). Augsburg 1930. A második kötetben a szerző 78 jezsuita drámaírót sorol fel. * lásd : Humanitas-trilogiáját, Regnum Humanitatis és a svájci szentekről szóló műveit (Kolos testvér, Toggenburgi Ida, Szent Meinrad). Drámairói működésének csúcspontja az Udo cimű dráma, amely méltó ellendarabja a Doktor Faustusnak. A. Dürrwáchter : Jákob Gretser und sein Drama. Freiburg i. B. 1912. 4 A. Dürrwáchter : Jacob Bidermann und das Jesuitentheater. Wien. Die Kultur (3,144.). 2