Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1935

Barokk szellem a XVII. század drámájában. Az a politikai és állami rend, amelynek keretében Németország szellemi élete a XVII. században lejátszódik, a hitujítás-okozta területi eltolódások jegyében indul fejlődésnek. A harmincéves háború kirobbantja a politikai erőket. A katolikus habsburgi császárság eszméje tért hódít; mintha 1630 táján Németország lazán összeillesztett államrendszere osztrák vezetés alatt egységes nemzeti állammá alakulna ki. Azonban Gusztáv Adolf győzelmei és korai halála egy ujabb 16 éves háborút idéznek elő, amely egyre nyíltabban az egységes császárság ellen irányul. A westfáliai béke a német kis államokat önállósítja s a német császárság álma szétfoszlik. A békeszerződés értelmében Svájc, Hollandia északi része végleg leválik, a Weser és Odera torkolatait megszállják. Franciaország fokozatosan a Rajnáig nyomul, elnyeli Elzászt. 1681-ben már Strassburg is francia. Ausztria képtelen nyugaton őrt állani, mert a franciák ráuszítják a törököt s így dunai monarchiává alakul át, amely a német nemzeti állam kiépítése helyett egy nemzetek felett álló és katolikus tartalommal telített császárságért küzd. 1 S ezzel egy sajátságos császári kultúra kezdődik Ausztriában, amely a színházban, a zenében, majd az operában nyer művészi kifejezést. De ez a mozgalom nem marad meg osztrák területen, hanem átcsap német területre is. Ez a kultúrális erőjáték német földön úgy fest, mint egy Franciaországgal való harc, amelynek szövetségesei Róma és az olasz nyelvterületek, akadályozója pedig a kálvinizmus. Így lett ez utóbbi öntudatlanul is francia életformák közvetítője és hordozója. Poroszország feltámadása e szerint a francia életstílus győzelmét jelenti a barokk hazája, Bécs felett. A katolikus érzelmű és nemzetfeletti cézárizmus a szellemi élet megnyilvánulási formája. Hordozói az udvar és a papság, mindenekelőtt pedig a jezsuita-rend. A német nyelvű túdós költészet, amelyet Opitz teremtett meg, majdnem nyom nélkül tűnik el s a második sziléziai iskolának elgondolásához történt átpártolása lényegében Bécs művelődési diadala Franciaország felett. Ha ez az u. n. klerikális udvari kultúra német nyelvterületen nem is tudott — legalább is kezdetben — irodalmi életet teremteni, mégis rá tudta nyomni bélyegét mint életérzés, mint eszme, a színház, a drámai költészet és az opera révén az egész korra. Hatása a XX. században is érezhető.

2 Ez a lényegében magas színvonalon mozgó társadalmi művészet eredetére nézve tehát udvari és egyházi; egy szép és vonzó kép keretében a népnek nyújtani akar valamit abból a magasztos életérzésből, amelyből 1 G. Mentz : Deutsche Geschichte im Zeitalter der Reformation, Gegenreformation und des Dreissigjahrigen Krieges. Tübingen 1913. 8 K. Vietor: Probleme der deutschen Barockliteratur, Leipzig 1928.