Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1934

4 Levél levél után lassankint hullik le. Mostanában a magyar nemzet fájáról sok levél hullott le. A magyar középiskolának ezeket a lehullott leveleket kell új hajtásokkal pótolnia. Olyan ifjúságot kell nevelnie, melynek hite szent, erkölcse tiszta, becsülete makulátlan, munkája lankadatlan, szíve nemes, izma erős, lelke bizni tudó. A magyar középiskola nemzettartó oszlopokat nevel. Ezeknek az oszlopoknak erőseknek kell lenniök. Ez lesz a mi közös munkánk feladata. Ehhez a munkához kérem tankerületünk minden igazgatójának, minden tanárának tudását, szeretetét és önfeláldozását." És a programmot adó vezér a tankerület minden igazgatójában és minden tanárában hűséges munkatársakra talált, akik készségesen adták oda tudásukat, szeretetüket és önfeláldozásukat a programm megvalósítására. És mikor most az isteni Gondviselés intézkedésében, alázatos lélekkel megnyugodva, de mégis sajgó fájdalommal szivünkben siratjuk a vezér távozását, mindenkor érezni fogjuk elárvult tankerületének ideiglenes vezetésével megbízott Dr. Kemenes Illés, budapestvidéki tankerületi kir. főigazgató úr kegyeletes megemlékezése szavainak igazságát a tanári testületekhez intézett beköszöntőjében: „A széles műveltségű, mély tudású, költői lelkületű, meleg szívű nevelő és oktató, a bölcs vezető távozott el körünkből, akit kiváló erényei juttattak vezető szerephez. Főigazgatói tisztét épen olyan buzgalommal és lelkesedéssel, tudással és erős szívvel végezte, mint azokat a munkaköröket, ahová felsőbbsége állította. Szokatlanul nagy méretű temetése, a szivek mélyéből feltörő búcsúzó szók bizonyság, hogy egész férfit vesztettünk benne. Arra kérem t. Kartársaimat, hogy velem együtt őrizzék meg emlékét szivükben, annyival is inkább, mert a minisztériumban tartott utolsó tanácskozásunkon — ez volt utolsó hivatalos működése — a zárszó jogán kérte a tanári rendnek kifelé való olyan megbecsülését, a megbecsülésnek olyan külső kifejezését, amelyre a tanári rend valóban rászolgált. Utolsó hivatalos szava a magyar középiskolák tanáraiért hangzott el, emlékünkből is utolsónak mosódjék el az 0 neve." A tankerület tanári testületei biztosítják a Főigazgató Urat, hogy boldogult vezérük szép lelke most is él közöttünk és élni fog mindörökké, mert e szép lélekkel emelt magának ércnél maradandóbb emléket nemcsak tankerületünk, hanem a magyar közoktatás történetében is. Mi elárvult munkatársai háláljuk meg a jó Istennek azt, hogy nekünk adta őt azzal, hogy munkáját folytatni, példaadó tanítását követni fogjuk a ránk bizott ifjúság nevelésében és oktatásában. Áldott legyen emléke! Mátrai Rudolf rövid életrajzi adatai: Született 1870. szept. 18-án Zsirán, Sopron vármegyében. A cisztercita rendbe lépett 1889. aug. 29-én, áldozópappá szentelték 1895. aug. 11-én. Mint tanár a rendnek székesfehérvári, egri és budapesti gimnáziumaiban tanított. 1915. július 1-ével a székesfehérvári főgimnázium igazgatója lett. 1924-ben c. tankerületi kir. főigazgató lett, míg 1928. augusztusában Dr. Vass Bertalan nyugalomba