Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1934

67 azt Csorna helyett Türjén mondotta el. Minthogy azonban az a nagy szeretet, amely az ő személyét rendtársai, de mindenki részéről is körülvette, nem engedte azt, hogy az ilyen fontos momentumok nyom nélkül röppenjenek el, akadtak természetesen a rendben is, de meg a kívülállók között is olyanok, akik az ő életének ezen fontos dátumát számontartották. Azonban nemcsak számontartották, hanem utána is kutattak és így szemfüles Robi barátunké az érdem, hogy ezt — a jó Isten által csak kiváltságosoknak juttatott — kegyet kifürkészte, megörökítette. Sokáig emlegette boldogult Praelatus úrunk, hogy ezek elől az újságirók elől most már elbújni nem lehet többé. Mindamellett azonban végtelenül jól esett neki a figyelem és a kedveshangú megemlékezés, amellyel az ő személyét és érdemeit aposztrofálták. Még csak lelkiismeretességéről és meg nem alkuvásáról akarok megemlékezni néhány szóval. Legjellegzetesebb példa erre a csornai téglagyár bérbeadásának ügye, amely az 1920-as években vált esedékessé. A téglagyár bérlője eddigelé egy zsidó volt, aki bérfizetési kötelezettségének mindig hiven és lelkiismeretesen tett eleget, sőt 1917-től kezdve, amidőn fizetési eszközünknek, a koronánknak rohamos értékvesztesége következtében az évenként esedékes bérösszeg már nem reprezentálta azt az értéket, amellyel az a haszonbéri szerződés megkötésekor bírt, a haszonbér összegét önmagától természetbeni szolgáltatással valorizálta. Amidőn az újabb haszonbérbeadás ideje elérkezett, a nagy gazdasági emporiumnak: Csornának téglagyárbérlete iránt természetesen fokozódott az érdeklődés s így az eddigi bérlőn kivül még számos pályázó akadt, akik közül többen mindenféle főpapi, kormányhatósági és egyéb ajánlásokat is igyekeztek igénybevenni a bérlet elnyerése céljából és minden módon törekedtek a praelatus úr tudomására hozni, hogy az akkori idők jelszava szerint meg nem engedhető, hogy egy katolikus status bérleményét más, nem katolikus vallású embernek adják. Mikor a kérdés mégis döntésre került, ő, bár számosan interveniáltak, sőt rendtársai is igyekeztek őt álláspontjától eltéríteni, mégis az előző bérlő mellett döntött, — elfoglalt álláspontját azzal indokolván, hogy oly fokú becsületességet tapasztalt eddigi bérlőjénél, hogy ezen tisztesség megérdemli a támogatást teljesen függetlenül attól, hogy az illető milyen vallású. Tudnék azonban egyébről is, az ő politikai éleslátásáról, eszméinek tisztaságáról, fennkölt gondolkodásáról és nemes jelleméről hosszabban is megemlékezni, azt hiszem azonban, hogy a fentebb elősorolt adatok az ő nemes egyéniségét eléggé megvilágították már is. Nekünk örök büszkeségünkre szolgál, hogy ő volt a mi atyai tanítómesterünk, a rendnek felvirágoztatója és naggyá tevője — páratlan emberszeretetű, nemes gondolkodású, nagytudású és műveltségű férfiú, akinek elvesztése valóban pótolhatatlan veszteséget jelent egész Magyarország közoktatására nézve. 5*