Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1934

16 gyar testőrség öntudatra ébred, meg akarja teremteni a magyar nemzeti irodalmat, ki akarja emelni bölcsőjéből a magyar költészetet. Igen, de milyen minták uton induljon? A testőrség tagjai a magyar középosztályból kerültek ki, kiknek műveltsége „deákos" volt, hová fordulhattak volna tehát példákért, mintákért, mint a római irodalom ünnepelt költőihez? Ez volt az óklasszikai iskola. Azonban találunk már az óklasszikai iskola előtt is költőinknél olyan nyomokat, melyek Horatius hatását mutatják. Itt van a legrégibb: Balassa Bálint a XVI. század második felében, aki így pengeti lantját: „Uj rózsakoszorúkban Kegyesek, szüzek Ifjakkal táncolnak. Sőt még Cupido is Mostan föltörlötte Homlokán szőke haját, Gyönge szárnyacskáján Tétova mint angyal Repül, víg kedvet mutat, Szerelmes táncokban Kinek-kinek adván Kezére szép mátkáját." J) Még szembeötlőbb Horatius hatása Rimái Jánosnak Laus mediocritatis című költeményére. Rimái János élt 1573—1632-ig s Balassa Bálint követője, utánzója volt. íme a költemény : „Senkit a pénz és kincs még boldoggá nem tett, Könyves szemmel ételt sok fő király is ett, Keserves nyögéssel sok fájdalmokat vett. Nem mívelheti is pénz, kincs és méltóság, Hogy ne bántson senkit semmi nyomorúság, Sőt az arany közt jár sűrűbb szomorúság. Szél öreg levegőt inkábban hajt, forgat, Magas tornyokat is nagyobb veszély rokkant, Mint hegyeket mennykő, hol magoskák, ott hat. A kicsiny élet jó, ha vékonyszerű is, Édes álmot nem bont félelem s nagy gond is. Kívánság tanítván: mit, mint végy el, mond is. A jó, szép, aranyos, dicsért középséget, Valaki kaphatja, az él csendességet, Józanon futván udvari irigységet. ') Zolnai Béla ; Balassi és a platonizmus. Minerva VII. 4—7.