Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1934

12 Az emberek lelke elfásult a szép, jó és nemes iránt, testük belefáradt az örökös harcba — háborúba. A békét szerető és nyugalmat kereső Horatius psdig kora előrehaladásával mindinkább belátta, hogy Augustus a béke áldásait hozta a birodalomra és megbékéltetni igyekezett az egymással meghasonlott lelkeket, miért is odaállott az uralkodó mellé, hogy nemzetboldogító eszméinek hirdetője legyen. De mi sem bizonyítja fényesebben Horatius önzetlen eljárását, mint az a tény, hogy mikor Augustus felajánlotta neki a császári magántitkári állást, azt kellő tisztelettel elhárította magától, hogy így megvédje lelke függetlenségét. Egyénisége kedves, természetes, szeretetreméltó és udvarias volt; mások hibáit elnézte, de műveiben ostorozta. Meghalt Kr. e. 8. nov. 7-én követve néhány hét után „lelke felét" Maecenast; mellette is temették el a mons Esquilinuson. Miféle költői műfajokkal ajándékozott meg bennünket Horatius? Horatius költői működését avval az irodalmi műfajjal kezdte meg, melyről maga is elmondhatta a Sat. I. 10-ben: ,,Graecis intactum carmen", vagyis amelyet a görögök a Horatius-féle formában sohasem műveltek : azaz satiráival. A Kr. e. 40. és 30. évek között satiráinak két könyve látott napvilágot, melyek közül az első 10 költeményt, a második pedig nyolcat foglalt magában. Ezen költeményeinek célját maga jelöli meg: „ridentem dicere verum", vagyis mosolyogva mondani meg az igazságot. Tehát nem maró gúnnyal akarja ostorozni a társadalom és irodalom fonákságait, továbbá az általános emberi gyarlóságokat, hanem finom élcével és tréfáival teszi azokat nevetségessé, hogy javítsa azokat, akik erre fogékonyak. Horatius satiráinak anyagát a társadalmi és irodalmi életből vette ; hangjuk urbánus, azaz a városi élet művelt, finom ízlése vonul végig rajtuk. Nagyon csekély kivétellel nem személyeket támad, hanem typusokat, mert nincs más célja, mint a hibák, ferdeségek korholása. Nem erkölcsbíró ő, aki ítéletet akar kimondani, hanem jóbarát, felvilágosodottan gondolkodó ember, aki csak javítani akar. Ezt bizonyítja az a körülmény is, hogy magát is több helyen azok közé számítja, akik megérdemlik a rovást. Ami a satirák verselését, stílusát és szerkezetét illeti, szintén maga nyilatkozik, amikor azokat sermones-nek, azaz csevegéseknek nevezi. S valóban, verselése nem oly tökéletes, mint az ódákban, hanem könynyed hexameter, melyekben szinte kerülni akarja a verselés szigorú szabályait. Stílusa teljesen a művelt társalgás hangja, épen ezért sűrűn találjuk meg a satirákban az élénkítő párbeszédes formát. Szerkezetük lazaságát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy gyakran eltér az alapgondolattól, anélkül azonban, hogy befejezetlenül hagyná azt, hanem visszatér rá. Mindezen könnyedség, mindezen lazaság, mindezen verselés mellett is Horatius satirái a legkedvesebb alkotásai közé tartoznak. A satirákkal majdnem egyidőben írta meg Horatius epódusait, he-