Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1934

8 tudásának gazdag forrásaiból a mi kerületünk merített legtöbbet. Szeretetének melegéből a mi ifjúságunkra áradt a legtöbb." Szent meggyőződéssel vallotta és bátran hirdette, hogy nemzeteket, országokat, államokat nem a khaotikus felforgatás, erőszakos rombolások, fejtetőre állított helyzetek, hanem a belső, állandó terv és szabályszerűség, a világot fenntartó Gondviselés törvényei szerint ható ethikai erők, az eszmék és elvek szolgálatában szilárdan megálló jellemek, nagy múltra visszatekintő intézmények, ezeréves alkotmány és sziklaszilárd emberek képesek csak biztosítani. Mivel bizonyos, hogy az ország feltámadásának létrehozásában nagy része lesz a jövő nemzedéknek, amelynek szellemét, jellemét, erkölcsét és akaraterejét most képezzük, neveljük iskoláinkban, hivatalos látogatásai alkalmával mindig hangoztatta, hogy az ifjúsággal alaposan meg kell ismertetni a helyzetet; jobban meg kell vele értetni a haza fogalmát, történeti múltját, értékeit, szépségeit, kincseit, földjét és népeit és ezek alapján a haza iránt tartozó kötelességeit. Szívébe kell vésni a veszteségen érzett szaggató fájdalmakat és az olthatatlanul égő vágyat, hogy, ha majd eljön az idő, visszaszerezze veszteségeit. Meg kell tanítanunk az ifjúságot a testi és lelki erők gyűjtésére és megőrzésére, az akadályok, nehézségek kemény szivvel való elviselésére, egymás szeretetére, az önzés, kapzsiság megvetésére, önuralomra, munkaszeretetre, kitartásra, a rend és jogos tekintély tiszteletére, az egyesülésben rejlő hatalom megszerzésére. Erre tanította és ezt tanulták Dr. Vass Bertalantól tankerületének tanári testületei. És a tanári testületek mélyen átérezve ezen eszmék igazságát, vállvetett munkával keltek versenyre, hogy őket a háború utáni ifjúság lelkébe csepegtessék és felneveljék azt a generációt, amely Dr. Vass Bertalan szemei előtt lebegett és amely ezek birtokában majdan képes lesz Trianon nyomorát megszüntetni és az ezeréves hazát visszaszerezni. És bár egy hiján 50 évet töltött el a magyar tanügy szolgálatában, szellemi és testi erejének teljében úgy érezte, hogy a legnehezebb időben még igen nagy szolgálatára lehetne a legszentebb ügynek, a magyar ifjúság nevelésének és azért nem is titkolta, hogy fájó szivvel vett tudomást nyugdíjaztatásáról, amely intézkedéssel közpályájának végállomásához érkezett, de azért szívében hálával eltelve Isten iránt és szeretettel volt munkatársai iránt vesz búcsút tankerületétől. „Valami nagy hálaérzet szállja meg lelkemet — írja búcsúzó körlevelében — Isten iránt, aki megengedte, hogy átélve viharos időket, a liberális éra túltengését, az obstrukciós idők küzdelmes éveit, a darabontkor erőszakoskodásait, a háború borzalmait, a barbár megszállás keserveit és Trianon nyomorát, az oktatás nevelés terén számottevő munkát végezhettem s a munka után sértetlenül, ép testben és lélekben juthattam el a pihenés küszöbéig. Valami nagy szeretet tölti el lelkemet mindazok iránt, akik hajdan és most, de különösen a székesfehérvári tankerületben a legsúlyosabb idők megpróbáltatásai között engem jó szívvel támogattak, azok iránt a