Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1933

48 A valószínűségre nem gondol. Spanyolországban azonban erre nem is volt szükség. Csiky ezen változtatni akart, de nem sikerült. A valószínűség hiánya Csikyt is jellemzi. Ezt a hiányt a költő érezte is. Ugyan miként juthat be a kényes Florindához oly ellenszenves gyám, mint Diego, miként járhat ki és be egészen szabadon Rodrigo vagy Gil Perez! Janovics szerint van azonban a darabnak egy Achilles-sarka s ez a kiinduló pontja.

1 A bonyodalom abból származik, hogy a gyám nem ejti ki Roland nevét és Florinda viszont nem vallja be, kit imád. Ennek az egy szónak a kiejtésével az egész magától omlana össze. A főhős jellemzésében nem olyan következetes, mint a szerkezetben. Ez nagy hiba. Az első felvonásban hígvelejű, a harmadikban pedig agyafúrt, sőt páratlanul ravasz. A melléka'akok közül igen sikerült az ideges gyám és az önző korcsmáros. A felsülés azonban nem komikus a szó igazi értelmében. Itt nem követte mesterét. Az egész környezet s ő maga is bolondnak tartja Diegot, de nem mindenben, csak ami hiúságával kapcsolatban van. „Ha a tartalom, a cselekmény benső értéke megfelelne a forma szabatosságának — mondja Gyulai Pál

2 —, az „Ellenállhatatlan"-ban kitűnő vígjátékot bírnánk." A szigorú bíráló azt hibáztatja, hogy nem az élet tapasztalataiból merít, hanem olvasmányait dolgozza fel, ami papi állapotát tekintve, természetes dolog. 1878. október 11-én adták először a Nemzeti Színházban, azonban mindössze ötször adták elő. Miért? Mert a nemzeti elemet teljesen háttérbe szorította s a francia dráma új iránya a maga idegizgató problémáival már meghonosodott. Ezt maga Csiky is érezte. Elfordult Andalúzia talajától, búcsút intett a romantika színes mezőinek. A „Proletárok"-ban egészen más húrokat pendit meg. Nem úgy Dóczi (Dux) Lajos báró, aki egész életén át a „Csókból" élősködött.

3 A francia reálisztikus dráma már régen diadalait ünnepelte, a közönség azonban még mindig magasztalta a tiszta, elvont drámai költészetet s mindig gyönyörködött ebben a regényes darabban, amely 1872ben elnyerte a Teleki díjat. 1872. január 14-én került színpadra a Nemzeti Színházban Maritta naiv szerepe a magyar és külföldi színpadokon egyaránt hosszú életet biztosított. Érdekes Beaumarchais-nak „Figaro házassága" c. vígjátékával való hasonlatossága. Beaumarchais azon francia vígjátékírók közé tartozik, akik teljesen a spanyol iskolába jártak.

4 Ezen munkáját „une comédie espagnole"nek nevezi.

6 Figaro és Zsuzsi alakjai Carlo és Maritta alakjainak felelnek meg. Csakhogy Carlo egészen más, mint a spanyol gracioso. Mindkettő a házasság után törekedik, de különféle utakon. Figaro maga intézi a cselekményt, Dóczinál pedig Adolar, aki a királyi udvarban, mint Don 1 Janovics Jenő : Csiky Gergely élete és művei. Kolozsvár, 1900. 219 1. 2 Gyulai Pál : Dramaturgiai dolgozatok. Budapest, 1908. II. k. 3 Beöthy Zsolt: Színházi Esték. Budapest, 1895. 4 Huszár Vilmos: Influence de l'Espagne sur le théatre francais des XVIII. et XIX siécles. Páris, 1912. III. k. 105-114, 1. 5 Préíace de la Mére coupable. 291. I.