Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1933

30 Ambrus Zoltán ezen előadásról megemlékezik könyvében és meleg szavakkal fejezi ki hódolatát a nagy mester iránt. Egy jelenetet emel ki, amely ritkítja párját szerinte a világirodalomban, midőn Carlos szerelmi heve már már elsieti dolgát s abban a hitben, hogy Diana mindjárt kapitulálni fog, feltárja a szívét s lángoló vallomásba tör ki; 1 Diana győzedelmeskedik, de Carlos idejekorán észbe kap s mikor Diana visszautasítja, figyelmezteti, hogy az egész csak komédia volt. Erre Diana megalázottan vonul vissza. Tulajdon fegyvereivel verette meg magát, amikor már majdnem győzedelmeskedett. Ambrus az örök nőiség legszebb képviselőjét látja Dianában s felemlíti, hogy feltűnő a Makrancos hölggyel való rokonsága. Ezzel Moreto pályafutása a magyar színpadon be volna fejezve. Talán nem volt idegen irodalomnak oly vígjátéka, amelyet a magyar közönség oly osztatlan tetszéssel fogadott s kezdő színikritikánk oly behatóan méltányolt, mint Moreto darabja. Lehetetlenség, hogy így a magyar vígjátékirodalomra hatással ne lett volna s a magyar vígjátékírók ne tanultak volna belőle. Napjainkban is felújították. (1922. június 19,) Színpadunkon azonban a komédia mellett a spanyol komoly dráma is figyelmet keltett. És pedig a legkitűnőbb alkotások, mint Lope „Sevillai csillag"-a Zedlitz átdolgozásában és „Az élet álom" West fordításában. Az u. n. őselőadások 1819. március 21-én és december 21-én, 1820. november 29-én és 1821. november 19-én, valamint Pécsett 1822. jan. 21-én voltak. A legközelebbi nyom Kolozsvárra vezet, ahol 1828. január 2-án játszották.

2 1833. december 31-én Budán, amelyről a Honművész szokott naiv hangján tudósít, midőn Pálynéről és Barthánéról megjegyzi, hogy Esztellát és Rozaurát igen csinos öltözetekben adták. Barthánál, ki Rodrigót tűzzel és szorgalommal adta, szintén a ruhát kifogásolja, mert az „nagyon is Shakespeare módja szerint öltözve szerepelt". Ez alatt valószínűleg a zseniális rendetlenséget értette. Az 1828-ban alakult u. n. Dunántúli társaság ezt a darabot — amennyire az adatok megmaradtak — előadta Zomborban június havában (?). Kassán 1830. november 9-én,

3 1833. december 31-én Budán, 1834. december 30-án szintén Budán,

4 ápr. 12-én Szabadkán,

5 1836. december 12-én Budán, január 2-án Révkomáromban „tömött színterem" mellett. A királyt Munkácsi, Abday a koronaörököst művészileg alakította. 1830. április 28-án, majd 1841. április 2-án, 1842. szeptember 9-én és szeptember 15-én és november 19-én is adták. Ugyanebben az évben Győrött november 11-én

6 és 1845. december 26-án 1 Ambrus Zoltán, Színházi esték. Budapest, 1914. 60. 1. 2 Magyar Játékszíni Almanach. Kolozsvár, 1828. XI'5- 1829. Vl/10. „Álom tsak Élet. Vitézi játék 5 felvonás." 3 Magyar Játékszíni Zsebkönyv, 1830. Kassa, 1829. Szent András havától. 4 Honművész 1835, 312. 1. 5 Szabadka, IV/12. „És pedig többszöri előadás után ma leginkább elégített ki." Kőszeghy—Roderich. Váradi—Alfonso, Szilágyi—Astolf, Kováts—Clotald, Júlia—Esztella, Váradiné—Rosaura, Balla—Clarin a szolga. Honművész 1835. 312. I. 6 Hála—Füzér, Játékszíni Zsebkönyv. Győr, 1842. lg. Fekete Gábor. X/ll—XII/21, „Álom élet, életvonási rajz álomkép. 4 felv."