Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1933

23 hagyta el a fővárost a magyar színtársulattal együtt. Terve volt Czegléd, Kecskemét és Szabadkán keresztül vándorolva annyi költséget gyűjteni, hogy társaival eljuthasson Kolozsvárra. De Kecskeméten a társaság már szétzüllött. A tehetségesebbek Erdélybe mentek, ahol szíves fogadtatásra találtak. A második magyar színjátszó társaság mintegy 8 évet töltötött Pesten. (1807. V.—1815. VII.) Ez a második társulat Erdélyből indult el és teljesen kezdő, fiatal erőkből állott. Pestre kerülve maguk előtt látják a virágzó német színészetet, kiknek már „tradíciói voltak." A magyar színészetnek előbb még műsort is kellett teremtenie fordításokkal, mert eredeti irodalom vajmi kevés volt. Spanyol darabot ez időben nem látunk a műsoron. De ez a második társaság is folytonos helyváltoztatásával bizonytalan talajon áll. 1812-ben átveszik a Rondellát, de ez is 1814-ben Neumayer magánzó kezébe kerül. Be kellett látni, hogy önálló épület nélkül magyar színtársulat Pesten nem boldogulhat. Az eszme megpendítése és ébrentartása azonban e társaság, főleg Kulcsár érdeme. 1815. után egészen 1833-ig Pest színészete nem tud jelentőségre emelkedni. Ez a hanyatlás korszaka. A magyar színészet a német zsellére s midőn az Arany hattyúban, a Hacker szállodában vagy 1828-tól a Beleznay-kertben külön színpadon játszik, odáig jut, hogy még saját közönségét is elidegeníti magától. Ez alatt az erdélyi és kassai színészet fénykorát élik. Ha a Beleznay-kert műsorát 1828. IX/28—XII/30. nézzük, ismét spanyol műveket látunk. Nem tekintve Don Jüan előadását az Arany hattyúban (IX/7.) november 10-én adják Celderon „Az élet csak álom" c. színművét. Ez lenne az első előadása Pesten. Magyarországon a legkorábbi előadásának nyomait Székesfehérvárott találjuk, ahcl a darabot már 1819. március 21-én Nagy István színész jutalomjátékakép adták elő. Tekintve azt, hogy a színészek jutalomjátéknak mindig újdonságot választottak, az első előadást Bayer József szerint őselőadásnak nevezhetnők. Továbbá Kolozsvárott ugyanezt 1820. november 20-án adták elő először. Az első előadás színlapja elkallódott, de a második előadásét (1821. IX/29.) Bayer József megtalálta. Ugyancsak ő találta meg Pécsett 1822. január 21-éről adandó darab színlapját. Hasonlítsuk össze a személyeket, akik mindkét színlapon szerepelnek, hogy a két színpad különbségét meglássuk. Meggyőződhetünk arról, hogy ezek se a Gries-, se a Schlegel-féle átdolgozáshoz nem hasonlítanak és megállapíthatjuk, melyik szöveget használta a magyar fordító. Don Alfonso a kolozsvári színlapon portugáliai király, a pécsin spanyol király; Roderich, Astolf, Estella mindkét helyen ugyanazok, de vannak még egyébb eltérések is. Milyen szöveget használt a fordító ? Vájjon saját belátása szerint tette-e Calderon Basileusa helyébe Alfonsot, vagy Sigismund helyébe Rodericht, Astolf moszkvai herceg helyébe a navarrai herceget, nem dönthetjük el, mivel a darab csak kéziratban van meg. A Wurzbach-nál említett Einsiedel—Riesner-féle (1811.) és J. B. Zalhaas—Mámminger-féle át-