Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1932

43 síkot virágzó, termékeny területté tették, a mocsarakból hihetetlen akaraterővel világfürdőt létesítettek néhány év leforgása alatt. Goethe látta, hogy a rendi kanonokok mintaszerű lelkipásztorkodás mellett, elsőrangúan kezelik erdő és mezőgazdaságukat, Marienbad gyógyvízét kitűnő üzleti érzékkel árusítják. Látta, hogy a rend Pilsenben gimnáziumot tart fenn, amely a legelső helyre küzdötte fel magát, látta, hogy Tepl számtalan egyetemi tanárt ád az országnak, látta, hogy saját akarása és törekvése, a pihenés nélküli tevékenység, lelkének legszebb ábrándja — „ki éltét buzgva küzdi át, azt az Ég el nem hagyja" — valósággá válik ezen kis egyházfejedelemség területén. Az elpusztult barokknak utóhatása ez a virágzó szellemi élet, amely a bajor és a nyugati cseh-német kolostorokban általában tapasztalható volt. Mindezeknek saját főiskolájuk volt, ahol a modern bölcseletet is tanították s a természettudományok művelése hagyománnyá vált. Ebben a szellemben nevelkedtek a korabeli premontreiek, Zauper, Steinhauser, Gradl s Reitenberger prépost is.

1 S Goethe fontosnak tartotta, hogy a premontreiekkel, különösen Zauperrel folytatott barátságos érintkezését az egész világ tudomásul vegye. Gyakori együttlétük alatt vallási kérdésekről beszéltek, amit Zauper egyik helyen el is árul: „Egyéb beszélgetés során Marienbadban Goethe a beszéd fonalát magasabb vallási kérdésekre irányította, amelyeknek tartalmára nem emlékszem, de még mindig hallom a szavakat: Az Isten irgalma s miközben szemeivel vágyakozóan az égre tekintett, egy mennyország bontakozott ki ebből a tekintetből. Ezek a szavak egy csapásra feltárták előttem igazán jámbor lelkének egész szépségét. Ez a tekintet, ezek a szavak, amelyek földöntúli eszményekről szólnak, kincs lettek egész jövendő életemre. Mit nem adna sok tisztelője, ha ezt a szívéből és lelkéből előtörő vallomást hallhatta volna." 2 Steinhauser igazgató ilyen irányú könyveket küldött neki. A prépost valahányszor bejött Marienbadba, felkereste a költőt s együtt mentek a forrásokhoz. Egy kérdés körül forgott a vita legtöbbször s ez a megváltás kérdése volt, amit különben a kolostori szájhagyomány is igazol. Goethe a prépost minden egyházi ténykedésén részt vett. így pld. 1821 augusztus 19-én megjelent az öreg marienbadi kápolnában, Heidler orvos gyermekének keresztelőjén. Ezen beszélgetések és barátságos érintkezésük 3 nyáron keresztül oly nyomokat hagyhattak Goethe lelkében, amelyek előkészített talajba hullottak. Előkészített talajon pedig a 17-szer megismétlődő ausztriai tartózkodást értjük. Ez észrevétlenül rányomta bélyegét az olyan fogékony lelkű egyéniségre, mint amilyen épen Goethe volt. A katholikus környezet gondolatvilágának egyes tényezői szinte lopva raktározódtak el öntudatának küszöbe alatt. Milyen érdeklődéssel ment el a franzensbadi búcsúra,

3 mennyire ér1 Beitráge zur Geschichte des Stiftes Tepl. Marienbad, 1925. II. B. 298-314. lapig. * St. Zauper, Studien über Goethe. 1840 II A. 2. k. 3 Adolf Kohut, Goethes Beziehungen zu Franzensbad. Goethe-Jahrbuch 1913.