Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1932

77 zenetanáráért mondott requiemen, nov. 5.-én, Szt. Imre ünnepén, dec. 6.-án, az ország Kormányzójának névünnepen, febr. 13.-án, az intézet nagy jótevőjének, bold. Vaszary Kolos, biboros hercegprímásért és február 14.-én, az ország nagy halottjának, Apponyi Albert gróf temetése napján mondott ünnepélyes requiemen, amely után Janzsó Ferenc dr. tanár mondott a tanári karral egybegyűlt ifjúság előtt a nagy halottról emlékbeszédet, márc. 15.-én, ápr. 1.-én, bold. IV. Károly királyunkért, május 18.-án, az intézet hősi halált halt tanítványaiért, május 20.-án, bold. Galdon Károlyért, az intézet nagy jótevőjéért és június 18.-án, a Kormányzó születésnapján bemutatott szt. miséken. Nov. 1.-én az ifjúság a tanárok vezetésével a temetőbe vonult, hogy énekkel és beszédekkel áldozzon az intézet egykori jótevői — Vaszary Kolos és Galdon Károly — és tanárainak, valamint a hősi halottak emlékének. Külön kell megemlékeznünk ama súlyos veszteségről és mélységes gyászról, amely Festetics Tassilo Herceg elhunytával nemcsak az országot és Keszthely városát, hanem iskolánkat is érte. A boldogultban intézetünk egyik legnagyobb jótevőjét vesztette el, ki mindig szeretettel csüngött iskolánkon, erkölcsileg és anyagilag mindenhor bőségesen támogatta és igazi atyai örömmel látta és mozdította elő annak fejlődését. Ifjúságunknak erkölcsi, anyagi helyzete és tanulmányi eredményei iránt állandóan érdeklődött és a bel- és külföldi legmagasabb körökben, a Keszthelyen megfordult sok magasrangú vendége előtt és mindig, amikor csak alkalom kínálkozott rá, elismeréssel és büszkeséggel emlékezett meg iskolánkról. Az ő nagylelkűségének köszönhetjük játszóterünket, szép vízisporttelepünket a Balaton partján, minden törekvésünknek erkölcsi és anyagi támogatását, tanulóinknak évenkinti megjutalmazását, nyilvános előadásaink és ünnepélyeink fényének elég gyakori magas megjelenésével való emelését. Ha a világháború és az azt követő sok nyomorúság napjainkig is ránk nem szakad, talán megvalósult volna az ő hatalmas támogatásával ama terv, amellyel maga is szívesen foglalkozott, hogy a város végén, a főutca tengelyében, a Balaton partja feletti 8—10 holdas dombos területen telepítessék ki a rendház és iskola összekötve templommal, modern, nagy internátussal, vízi és szárazföldi sporttelepekkel, diákjóléti intézményekkel, amikkel és a Balatonra néző gyönyörű kilátáséval itt lett volna az ország legszebb nevelőintézete. Az igazgatónak többször említette, hogy amint nagynevű elődje, Festetics György gróf, nevét a gazdasági akadémiával fűzte egybe, úgy ő gimnáziummal szeretné nevét egybekötni. E szempontból is epedve várta az idők jobbra fordulását és nem sokkal halála előtt is úgy nyilatkozott az igazgatónak, hogy még mindig gondol a szép terv megvalósítására és nem adta fel a reményt, hogy az sikerülni is fog. A jó Isten máskép intézkedett. Magához szólította őt, bár az országnak, városunknak és intézetünknek még igen nagy szüksége lett volna nyomorúságos napjainkban fenkölt egyéniségére, nagy összeköttetéseire és városunk minden intézményének valóban hercegi támogatására.