Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1932

41 tisztaságban, tökéletes szépségben látjuk. E fejlődéssorozat alsó fokával kezdődik a Faust zárójelenete. Erdőt, sziklát, vadont látunk a színen s a szent remeték különböző magasságban helyezkednek el. A mély régiókban a páter profundus lakik, tekintete a földre irányul, de amit a földön lát, az már az örök szeretet hatása. A fa törzse, amely az ég felé törekszik, a villám, amely a légkört tisztítja, a vizek, amelyek a völgybe sietnek, hogy annak termékenységet adjanak, a „szeretet követei." Ezzel a szeretettel nem tudja felvenni a versenyt Mephisto, ez a szeretet benne csak a szerelem égő érzésévé csap át. Ez a szeretet, azaz az isteni kegyelem leszáll az emberre, elválasztja az emberben a két elemet, amelyek különben elválaszthatatlanok. Az állati elemet, amely Mephisto képében a földön állandó kísérője lesz s az isteni elemet, amely mint valami homályos érzés emeli a föld fölé, amidőn az első szerelem az érzékiségtől menten hevíti a férfi keblét. Ez az emberben az igazi boldogság s a teljes igazság után való folytonos kutatásban nyilvánul.

1 A középső régióban a páter seraphicus áll. Tekintete már nem a földi természeten csüng, hanem az üdvözült gyermeken, akik a születés után közvetlenül elhaltak, de mivel a földi uton nem jártak, még oktatásra szorulnak. Bünt, tévedést, fájdalmat nem ismernek, de a földi pályafutás mély értelmét sem tudják. Természetérzékük hiányzik s ezért a páter seraphicusnak mindent saját szemén keresztül kell meglátnia. Ezek azonban megborzadnak a hatalmas tekintettől s miközben követjük felfelé való útjukat, angyalokkal találkozunk, akik Faust halhatatlan lelkét, a gonosztól elvitatják s az égbe viszik. Faust lelke ide száll, mert hiszen újra gyermekké kell lennie az írás szavai szerint, hogy bejuthasson a mennyek országába. Az üdvözölt gyermekek Faustot mesterükké választják, mint aki az életet a maga borzalmas távlataival átélte. így érünk el a harmadik fokozathoz, Doktor Marianus legtisztább cellájáig. Az ő tekintete már csak a magasba száll s a Boldogságos Szűz Máriát szemléli és közben az ő közbenjáró hatalmát dicsőíti. Ehhez Goethe a középkori minnesángerek Mária dalait használta fel.

2 Máriát, a Mater Gloriosát három nagy bűnös veszi körül, akik egyszersmind vezeklők is. E három vezeklő Mária Magdolna, a szamaritánusnő és egyiptomi Mária. Ehhez járul még una poenitentium, Gretchen s kérve kéri a Mater Gloriosát. mint annak idején a Mater Dolorosát, hogy Faust lelkét mentse meg. Faust Gretchent sejtvén követi abba sférába, amelynek fényét a Doktor Marianus szeme már nem bírja el. „Ki éltét buzgva küzdi át, az Ég azt el nem hagyja." Ez a fausti, örök emberi törekvés, amely sohse elégül ki, tulajdonképen homályos vágyakozás az Isten után, istenszeretet. Valóság ebből azonban csak a másvilágon lesz. Hogy ide jusson fel az ember, le kell vetnie minden salakot, minden érzékiséget, amely az ősforráshoz mindig vissza-vizza húzza, ahhoz ' A. Trendelenburg, Goethes Faust. Berlin, 1921. 2 W. Büchner, Goethes Faust, eine Analyse der Dichtung. 1921.