Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1932

29 A második részt pedig így: Goethe általános szempontból, 48—67. lap. Goethe részleges szempontból, 68—120. lap. Az életről általában, 121 —127. lap. Zaupert humanista gondolat hatja át, az ókor szelleméből indul ki és oda tér vissza. Miközben Goethe eszméit fejtegeti, poétikáját is kiegészíti avval, amit az első kötetben a művészet és költői műfajok lényegéről mondott. Itt már máskép jár el és az egész német irodalomból gyűjt példákat. Metrikus és stiliszta megfigyeléseket állít össze s Goethének majdnem minden munkáját elemzi. Zauper poétikája a Goethe művek áttekintésének első rendszeres kísérlete. Empirikusan kutat; Schubarth elméletileg jár el, Eckermann pedig dogmatikusan. Ez különbözteti meg Zauper munkásságát a másik kettőtől. Zauper maga is kifejezi ezt: „A lángelmét nem lehet részletes szabályokba önteni, azokat szinte észrevétlenül kell elsajátítani és nem előre gondosan megállapítani." Goethe maga is hatással volt a mű keletkezésére, hiszen a másolat még a nyomtatás előtt kezében volt. Ez Schubarthnál és Eckermannál nem fordulhatott elő. Goethe irataiban és beszélgetéseiben Zauper neve többször előfordul. 1883 nov. 19-én Zauperről beszél és azokról a gondolatokról, amelyek az ókori irodalom tanulmányozása közben felmerülnek. 1829 április 6-án szeretettel emlékezik meg róla. 1827 március 1-én elmondja Eckermannak, hogy csomagot kapott Zaupertől, ami nagy örömet szerzett neki. Az Odysseia fordításáról volt szó, amelyet Zauper február 15-én küldött Weimarba. Zauper ezzel a könyvvel a küzdelem kellős közepébe került. A drezdai kapcsolatok most jó szolgálatot tettek neki. Böttiger megdicsérte poétikáját és Goethe-tanulmányait jó indulattal fogadta. Bécsből is csak jót hallott. De mi volt ez ahhoz a nagy harcilármához képest, ami az ellentáborból hallatszott. A stuttgarti Morgenblatt máris szemére veti, hogy empirikus poétikánál mindent egy mintaképre visszavezetni nem lehet.

1 Az ellentábor joggal mutatott rá, hogy Goethe a művet már a nyomda előtt ismerte, ez pedig a költő kegyének hajhászása. Schütz „Goethe und Pustkuchen" című könyvében gúnyosan beszél „pilseni esztétikáról". A Merkúr irodalmi plágiumot említ.

2 Egy igaz: a felületesség látszata megvan, mert Zauper nem ismerte még Goethe összes műveit. Zauper ezt nyíltan be is vallotta. Amidőn Wáhner Schubarth Goethe tanulmányát oly élesen megbírálta, Zauper is találva érezte magát. Zauper távol állt attól, hogy beleavatkozzék a harcba s ezért nagyon fájtak neki a tollharc egyes túlzásai. Goethéhez intézett egyik levelében (1822 dec. 21.) a tényállást nem ismervén, szemrehányást tesz magának, hogy könyvével Goethét belerántotta a küzdelembe, pedig hát fordítva állt a dolog. Óvatos is lett ettől kezdve. Neve nem szerepel egy művén sem azóta. A következő két évtizedben újabb könyve jelent meg aforizmákkal, a második kötet a Goethe-tanulmányokhoz. Egy mun1 Literaturblatt Nr. 72. 1822. IX. 6. s Merkúr Nr. 1822. IX. 7.