Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1932

28 Zauper tanár ember volt, így hát poétikája a humanista gimnázium szelleméből sarjadt. Inkább anthológia, szűken mért elméleti megjegyzésekkel. Amint minden népnek megvan a maga nyelvtana, úgy szerinte meg kell lennie nemzeti poétikájának is. Goethéből vezeti azt le, a német dal főmesteréből. „A pedagógusok az ifjúságot szemelvényekkel vezetik be az illető nyelvbe s ezért nem ütközhetik meg senki sem azon, ha ő egy olyan költő mellett tart ki, aki a sors végzése szerint ösztönszerűleg és nem önszántából önmaga is ilyen szemelvényül szolgálhat." 1 Zauper szerint a költészet helyre állítja az emberben az erkölcsi egyensúlyt. Ezért első dolga, hogy a könyv bevezetésében (Vorbegriffe) meghatározza a költő, a költemény, a szép, a három költői műfaj fogalmát Ernesti kézikönyve alapján. Nem tanítani akar a költészetre, hanem a figyelmet fölhívni egy fenkölt szellem igazi kifejezésére. Metrika nincs a műben, azt föltételezi. A prózát kihagyja, bár utal Jean Paulra s hangsúlyozza, hogy a prózai írók is lehetnek költők. A dal számára a gondolat és érzelem egységét követeli. A román formákat csak akkor engedi meg, ha a nemzeti elem megvan bennük. S minderre példákat hoz fel Goethe daloskönyvéből. Epikus költői műfajoknak azokat nevezi, amelyek elbeszélve a multat, azt a képzelő erő előtt mult eseményként szerepeltetik. Bemutatja a legszebb Goethe-balladákat, azután „Die Metamorphose der Pflanzen" című híres tanítókölteményét. A rendszerezés elve e könyvben rendkívül kidomborodik; leginkább mutatkozik ez, amidőn Goethe három nagy regényében, Wertherben, Vilmos Mesterben és a Vegyrokonságokban a lirai, epikus és tragikus elemeket külön bírálat tárgyává teszi. Az eposznál a Reinecke Fuchsot idézi, bemutatja a „Geheimisse" bevezető strófáit s Achillesből Patroklos temetését. A Hermann és Dorottya című eposzt Goethe legnagyobb művének tartja.

2 A legrövidebb a drámáról szóló rész s itt teljesen Goethe nézetét osztja a Vilmos Mesterből. Zauper irodalmi olvasottságának hézagos voltát jelzi az a körülmény, hogy ő, a kimondottan klaszszikus képzettségű tanár, a dráma elméletét nem Schillerből meríti, hanem a romantikus Schlegel előadásaira hivatkozik. Lessinget mellőzi, inkább a késői barokk stilus-érzését közelíti meg. A mű vége Goethe jellemzésében éri el a tetőpontját s ez mintegy az átmenet a „Studien zu Goethe" című részhez. A könyvet Reitenberger prépostnak ajánlja s a mű elején közli levelét (1821 szept. 7.). Goethe ebben Zauper aforizmáira is kitér s figyelmezteti, hogy az egyes részek lazán függnek össze. Zauper a figyelmeztetést megszívleli s ezért a következőképen osztja be a könyvet: A költészetről és művészetről általában, 15—28. lap. A költészetről és művészetről részletesen, 29—127. lap. 1 Annales 1821. XXXIV. k. 8 Steinhauser igazgató megküldte Goethenek az eposz latin fordítását, amelyet a költő még nem ismert. 1823 augusztus 11-én visszaküldi Marienbadból néhány köszönő sor kíséretében. Steinhausernek valószínűleg ugyanaz a célja volt az eposszal, mint Zaupemek később az lphigenia latin fordításéval.