Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1932

26 lizmus mind-mind találtak olyasvalamit, ami szemükben szálka volt. Menzel Farkas szervezte a német nemzeti demokraták nevében a küzdelmet belföldön és külföldön egyaránt. Pustkuchen fölfogását tette magáévá. 1835-ben ezen szavakkal szűrte le végső ítéletét: „Goethe olyan hatalom volt Németországban, amely az ellenség kezére dolgozik, bomlasztó erő, a mi gonosz géniuszunk!" 1 A lutheránus egyház szempontját Hegtenberg fejtette ki, majd utána Knapp A.

2 Sajátságos, de nem annyira ellenséges hangon vázolja Goethe történelmi fejlődését Görres József, a rajnai restauráció fővezére.

3 Viszont a fiatal liberális demokrata nemzedék kíméletlen harcot kezd Goethe ellen, akiben csak a művészi elemet látta s ezt a küzdelmet Börne indította meg 1818-ban. Így hát könnyen érthető, hogy Goethe oly fiatalemberek után nézett, akik bármikor készek lesznek arra, hogy a küzdelembe beleavatkozzanak. Az ellenfél szellemi színvonalát a két fiatal, Eckermann és Schubarth meg sem közelítette s a begyakorlott taktikával, az ügyességgel szemben naiv szívükön kivül semmit sem tudtak sorompóba állítani. Nem így volt ez azonban a harmadik szóba kerülhető segítőtársnál, Zauper Szaniszló pilseni premontrei tanárnál. Zauper egyénisége az egész kérdésnek mély történelmi hátteret ad, „mert benne domborodott ki a keletbajor szellemi életnek történeti kifejlődése, azzal az idegen művelődési hatalommal szemben, amely Goethében testesült meg", mondja Nadler.

4 A szabadgondolkodó Goethe számára feltűnő jelenség lehetett az olyan papi ember, aki világi költészettel és az ő műveivel is rendszeresen foglalkozott. Ilyen emberrel érintkezni, vele irodalomtörténeti és kritikai kérdésekről vitatkozni, bizonyára csábító ingert jelentett a költőkirály számára. Ennek ellenállni nem tudott s amint ismeretes, idősebb korában szinte kereste az olyan érdekes embereket, akiknek társaságában tudását és élettapasztalatait bővíthette. Ilyen érdekes ember volt számára Zauper Szaniszló teplai premontrei kanonok is. 1783 december 19-én született Duxban, jómódú polgári családból. A gimnáziumot Duxban, két évi bölcseleti tanulmányait pedig Prágában végezte. 1804 november 3-án belépett a premontrei rendbe és itt kapta a Szaniszló nevet. 1806-ban a prágai egyetem hallgatója, 1807-ben tanári oklevelet szerez a számtanból és fizikából. 1809 szeptember 18-án mondja első szentmiséjét. Pfrogner Krizosztom teplai prépost az 1804-ben alapított pilseni német gimnáziumhoz kinevezi a görög nyelv tanárának, majd később „professor styli" és az összes klasszikus tudományok tanára. 1832ben ideiglenes igazgató s egy év múlva a helytartóság kinevezi rendes igazgatónak. I. Ferdinánd császár irodalmi munkásságának elismeréséül 1 Literaturblatt 1835. IX. 5. 2 Evangelische Kirchenzeitung 1830. Nr. 19—12. Evangelische Kirchenzeitung 1831. Nr. 56—61. 3 Morgenblatt für gebildete Standé 1835. Nr. 78—87. 4 1. Nadlers Einleitung zum Briefwechsel Goethes mit Grüner und Zauper. Prag, 1917.