Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1932

23 Griesinger továbbra is úgy tesz, mint akit ez a jelentéktelen eset nem is érdekel, pedig hát annyira fontos ügy volt, hogy a császár maga is levelet írt rendőrminiszterének, Sedlnitzky grófnak, amikor Goethe szándékáról értesült: „Goethe, ez az író amint tudomása van róla, a weimari nagyherceg szuperintendensét Röhrt küldötte volna el a lemondott teplai préposthoz, hogy részvétét kifejezze s Böttiger udvari tanácsos más tudósokkal és előkelőségekkel egyetemben Marienbadban kijelentette, hogy a prépost tiszteletére ezüst érmet veretnek. Bár a prépost ezen ügyben dicséretreméltó magatartást tanúsított és az ügyet szerényen visszautasította, úgy látszik, hogy ebben a pillanatban ez mégis helytelen, mikor én ezen pappal szemben nemtetszésemet fejeztem ki. Ezért gondoskodjék arról, hogy az újságokban és folyóiratokban semmiféle közlés ne lásson napvilágot erről az ügyről. Azonnal intézkednie kell, hogy e tekintetben rendetlenség ne forduljon elő és szükség esetén a titkos udvari és állami kancelláriát vegye igénybe. Baden, 1827 augusztus 17-én." 1 Tehát olyan ügyről volt szó, amelyért Metternich herceget és a legfelsőbb prágai hatóságokat mozgósították. Eközben Böttigert is figyelmeztették, aki azután igazolni iparkodott magát, miután az Allgemeine Augsburger Zeitungban megjelent a cikke Marienbadról 2 és a prépostról is, amit a császár mindenképen szeretett volna elkerülni. Metternich Königswartból három oldalas levelet írt Böttigernek és meghívja a következő fürdőszezonra, úgyhogy a megijesztett udvari tanácsos aggodalma elmúlt s ezzel a teplai prépost ügye végleg el is intéződött. Nem beszéltek többé róla. Goethe utolsó levele a teplaiakhoz 1824 április 30-án ért Gradlhoz. Hogy azonban Goethe a prépost lemondatása után is érdeklődött személye iránt s határozott szándéka volt tüntetően fellépni egykori házigazdája érdekében a császár Ítéletével szemben, ez az okmányokból határozottan kiviláglik. A teplai rendházban még évtizedek múlva is fontos eseménynek tekintették Goethe megjelenését a szerzetesek körében. Reitenberger titkárának levéltári feljegyzéseiben Goethe látogatásai nem szerepelnek. Ez azzal is magyarázható, hogy Köppl Róbert titkár a marienbadi fürdőidény alatt rendkívül le volt kötve és a többi kolostori esemény is hiányzik július 9-től szeptember 16-ig. A fürdőlistán a 735 személy között Goethe neve is szerepel. A kolostor szóbeli hagyományából tudjuk azt is, hogy Goethe keveset beszélt az asztalnál s csakis Reitenberger préposttal. Mindenesetre Reitenberger ellenfeleinek, akik lassan uralomra kerültek 1824-től kezdve, nem volt érdekük, hogy Goethe emlékét a rendtársak körében ápolják. 1 A bécsi cs. kir. belügyminisztérium levéltári adatai alapján közli Nadler a Goethe és Zauper-féle levelezéshez írt előszavában. * Allgemeine Augsburger Zeitung mellékletei hozzák Böttiger cikkeit 1825. évf. 302., 303. és 305. számaiban „Blicke auf die böhmischen Báder, Marienbad" címmel és 1826. évf. 285., 287. számai „Blicke auf die böhmischen Báder und Brunnen. Töplitz, Karlsbad. Franzbad, Marienbad" címmel. Pölitz író a Leipziger Litteraturzeitungban (1826. 194. sz.) hasonló szellemű cikket írt.