Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1932

13 dek 1 pilseni premontrei igazgatót, azonkívül két festőt, akik lefestették Goethét ezen a nyáron. Az egyik az orosz Kiprinsky Orestes, 2 a másik Hensel Vilmos, Zelter barátja. De találunk egy magyar származású úrat is, Dobrowsky József abbét, a modern szláv nyelvészet atyját. 3 A mulatságoknak se vége se hossza. Goethe feléledt a vidám tár­saságban, a 74 éves öregúr még a tánctól sem riadt vissza a weimari herceg biztatására. De meg is érezte az egészsége, úgyhogy a marien­badi vizet Heidler orvosságaival kellett fölcserélnie­Ezen utolsó marienbadi tartózkodás alatt lobbant lángra teljes mér­tékben Goethe szerelme Ulrike von Levetzow iránt. Ulrikét valóságos mondavilág vette körül. Olvasnia kellett, mi mindent nem talált ki a kép­zelet és tudatlanság őróla és Goethéről s ezért nem mulasztotta el öreg korában, hogy életének eme legszebb idejére visszatekintve, megemléke­zések formájában vissza ne idézze Goethe alakját. 4 Ez a kézirat az egyet­len adat, mely Goethe és Ulrike ismeretségét hűen írja le. íme néhány sor belőle: „Goethét 1821-ben Marienbadban ismertem meg. Anyám kivett a strassburgi nevelőintézetből, hogy velem egynéhány hónapot töltsön nagy­szüleimnél Marienbadban. Marienbad akkor még kis majdnem keletkező­ben levő hely volt s a mi házunk Stadt Weimar, talán a legnagyobb s legszebb volt. Itt lakott Goethe is s még jól emlékszem az első találko­zásra. Nagyanyám magához hivatott s a szobaleány azt mondta, hogy egy öreg úr van nála, aki engem látni szeretne, de ez semmiképpen sem tetszett nekem, mert épp egy megkezdett házimunka közben zavartak meg. Amint beléptem a szobába, anyám így szólt: Ez az én legidősebb leányom, Ulrike. Goethe megfogta kezemet, barátságosan rám nézett s azt kérdezte, tetszik-e Marienbad? Mivel én utóbbi éveimet Strassburgban francia nevelőintézetben töltöttem és csak 17 éves voltam, nem tudtam semmit Goethéről, hogy híres ember és nagy költő s így nem is voltam zavarban a barátságos öreg úrral szemben, semmi félénkség sem bántott, ami máskor új ismeretségeknél fel szokott lépni bennem. Goethe másnap reggel azonnal felkért, hogy vele sétáljak, miközben sokat kellett beszél­nem Strassburgról és a nevelőintézetről. Elpanaszkodtam mennyire magá­nyosnak érzem magamat először választva el nővéreimtől s megvagyok győződve, hogy éppen ez a gyermeki elfogulatlanság érdekelte, mert ettől kezdve sokat foglalkozott velem ; majdnem minden reggel magával vitt, ha kisétált s ha nem mentem, virágot hozott, mivel hamarosan észre vette, hogy a kövek egyáltalán nem érdekelnek, bár amúgy szívesen fogadtam 1 Steihauser Benedek, premontrei kanonok sz. 1779-ben Tachauban, 1811-ben gim­náziumi igazgató, meghalt 1832-ben Pilsenben. 2 Lásd festményét a mellékelt képen. (Eredeti kép elveszett.) ® Dobrowsky József (1753—1829) sz. Magyarországon Gyarmaton. Jezsuita volt a rend eltörléséig. Goethe következetesen Dombrowskynak írja. 4 Hedda Sauer: Goethe und Ulrike, Reichenberg 1925. Toni Schwabe: Ulrike, ein Román von Goethes letzter Liebe. München.

Next

/
Thumbnails
Contents