Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1931

7 reformkorszak irodalma e tekintetben óvatosabban jár el s ezért mélyebb is a hatása, mint a Szerveti Fünuné. A megelőző kor irodalmában a nemzeti tartalom és a nyugati kultúra meglehetősen egyensúlyban van; a Szerveti Fünun csak a nyugati műveltséget bámulja a nemzeti tartalom rovására. A Szerveti Fünunnak ferde képzetei vannak az életről is: az irodalmat nem az életről mintázza, hanem az irodalom, elsősorban a regény alapján akarja az új török életet megalkotni. A megújhodás irodalma nagyobb tömegekhez szólt, jobban odaadta magát a nemzetnek; a Szerveti Fünun megelégszik önmagával. Árnyoldala az is, hogy csak Konstantinápoly területén mozog. Amaz egészségesebb, erőteljesebb, férfiasabb: ez beteges, sóhajtozó, Tevfik Fikret maga is panaszkodik e miatt: „Sok a költemény, sok a művészet, sok a kiválóság; de mindegyikben ugyanaz az ernyedtség, ugyanaz a fáradság, ugyanaz az elhagyatottság, ugyanaz a betegség, erőtlenség, élettelenség van ! . . . . Senki sincs, aki erőt öntsön belétek, senki, aki életre keltsen vagy kézenfogva vezessen." * A Szerveti Fünun családjának költői: Tevfik Fikret, Dzsenáb Sehábeddin, Hüszejn Szejret, Hüszejn Szeád, Szülejmán Neszib, Fáik Áli és Dzselál Száhir. * Tevfik Fikret (1870—1914) a Szerveti Fünun vezéralakja. Művészete felülmúlja költőiségét. A rímelésben újítást hoz be: ő mondja ki először, hogy különféle beszédrészeket kell rímeltetni; az eddigi költők azonos beszédrészeket rímeitettek. Ő teszi képessé a metrikát az érzelmek és hangulatok festésére is. A versformákat is szaporítja: ő és iskolája különösen szeretik a szonettet. Növeli a költészet tárgykörét is, amennyiben a legjelentéktelenebb tárgyat is költeménnyé tudja feldolgozni. A Szerveti Fünun költői különös előszeretettel írnak verseket egyes illusztrációkhoz. Fikretnek a Szerveti Fünunban megjelent első költeménye (1896 táján), a Bámuló is hasonlóan egy illusztráció számára készült, melyen egy ifjú csónakban himbálózó kedvesét nézi. Szinte szenvedély volt az európai újságokból összeszedett képekhez költeményeket írni. Tevfik Fikret tudott azonban a természet után is dolgozni. Éppen abban rejlik egyik nagy érdeme, hogy a természetet beleviszi a török költészetbe. A vértanúság c. költeményében van egy rész, mely az eső utáni földszagot, a Kökszu-folyó lomhaságát, a párás napnyugtát, a ciprusok homályában történő holdkeltét igen elevenen érezteti velünk. Álljon itt mutatványul néhány sor prózai fordításban : „Lehulltak az áldás utolsó értékes cseppjei. „A nap lenyugszik rózsaszínű, kék lila „Árnyékban egy szép asszony bájaival, „A láthatáron szakadozó, foszló felhőkből