Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1931

M hogy az ott elsajátított ismereteket hazája és otthona érdekében hasznosítsa. Ennyiben ő is a haza katonája. Zia Gök Alp költeményeit mindvégig nemzeti versmértékben írja. Nyelve tiszta török nyelv, melyben idegen szerkezetek egyáltalán nem fordulnak elő s idegen szavak is csak kis mértékben. Ellenben sok régi és népnyelvi szónak polgárjogot szerez, miáltal versei első megjelenésükkor kissé szokatlanoknak, mondhatnók idegenszerűeknek tűntek fel. Ha a Zia Gök Alpról mondottakat összefoglaljuk, két főérdemét állapíthatjuk meg: a) gazdagítja a török költészetet formai és tartalmi szempontból ; kijelöli azt az útat, amelyen a nemzeties költészetnek haladnia kell. Ez a kijelölés elsősorban az alakra vonatkozik: vissza kell térni a szótagos verseléshez, ami természetesen nem jelenti a primitiv fokon való megmaradást, hanem a formai nyersanyag feldolgozandó a modern követelményeknek megfelelően. Az összköltészethez viszonyítva Zia Gök Alp költészete tartalmi gazdagodást jelent. Ha azonban költészetének tárgykörét csupán a nemzetiesség szemszögéből bíráljuk el, bizonyos fogyatékosságot kénytelenek vagyunk megállapítani. Zia Gök Alp túlságosan sokat jár Turánban' és Kyzyl Elmában'. Ihletköre ilyen eszmei területekre vonatkozik, míg reális hazájával, különösen Kis-Ázsiával alig törődik. Sokat bolyong a régmúltban a jelen rovására. — b) Zia Gök Alp cselekvő hazafiasságával, tiszta vallásosságával és józan kritikájával, mellyel a nyugati művelődés eredményeit elfogadja, a török ifjúság ideálja lett s mint ilyen nem közönséges nemzetnevelő erővel rendelkezik. * A jelenkor költői szűk körűnek találják Zia Gök Alp turánizmusát és a tőle kijelölt forrásterületet tovább bővítik: serényen hozzálátnak az oszmán—török történelem nagyszerű jeleneteinek feldolgozásához is. A nemzeties kor igen kedveli a történelmi tárgyú költészetet. Ez a költészeti historizmus, mely Zia Gök Alp turano-historizmusának továbbfejlesztése és tágabb területekre való átvitele, természetszerű következménye a Szerveti Fünun franciás irányának, mely a múlttal mindjobban szakítani akar s e közben a török mult dicső fejezeteinek feldolgozása helyett szívesebben fordul feldolgozandó anyagért az egykorú francia irodalomhoz. A múltnak ez az elhanyagolása megérleli a vágyat a múlthoz való visszatéréshez. A nacionálizmus mindenben a nemzeti dicsőség nyomait kutatja s ezért eredményes terület számára nemcsak a régmúlt mondai világa, hanem sokkal inkább az oszmán—török történelem, vagy a legfrissebb jelennek a török állami és társadalmi életben valóban korszakalkotó eseményei. Ez a történelemtisztelet különben jól megmagyarázható a török irodalomnak a történelem iránt való érzékéből is: a török prózai és költői történelmi irodalom minden korban erősen virágzik. A fejezet elején említettük, hogy a költészeti nacionálizmus formai szempontból végeredményben arra törekszik, hogy a szótagos verselést és a népköltészeti formákat felújítsa és minél nagyobb érvényesülést biztosítson számukra. A nemzeti elemek után való kutatás azonban elvezet 2*