Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1931

16 Ázsiába, hanem, hogy a nemzeti érzést megszilárdítsa és terjessze. A turánizmus a következő elgondolásból indul ki: a ma tespedten élő össztörökség a múltban dicsőséggel szerepelt mind a politikában, mind a tudományokban, mert erős nemzeti érzés kapcsolta össze a különböző törzseket. Ez a törökség később idegen eszmék, idegen népek érdekeiért küzdött s közben kivetkőzött saját nemzeti énjéből. Vissza kell tehát most térnie a mult faji öntudatához ; ez azonban magában véve még nem elég: hogy a nyugati népek versenyében megállhasson, magáévá kell tennie az európai kultúrát és azt saját nemzeti karakterének jegyeivel felruháznia. A Túrán szó mellett sokat emlegetett név a Kyzyl Elma (piros alma) is, mely hasonlókép a török nemzeti kultúra eszméjét jelenti. Hogy a név értelmét tisztábban lássuk, az alábbiakban közlöm Zia Gök Alp Kyzyl Elma című hosszú költői meséjének tartalmát: Egyszer volt, hol nem volt, Istenen kívül senki sem volt. . . A közeli időben élt Bakuban egy dúsgazdag leány, aki nagyon szerette a törökséget. Ősei kánok voltak. Anyja kirgiz nemzetségből származott. Magas termetű, barna leány, neve Aj hanym (Hold asszony). Szülei halála után tanulás végett Párisba ment. Szent célja Turánban iskolákat alapítani s az igazság fényét a lelkekbe sugározni. Párisból hazatérvén két iskolát építtet: egyet fiúk, egyet leányok részére és elnevezi őket a jövő bölcsőjének. Nem tartja azonban elegendőnek csak a nyugatért való rajongást, hanem szükségesnek véli az iszlám ismeretét is. Ezt mondja: „A nép a kert s mi vagyunk a kertészek. Egyedül az oltóágtól a fa meg nem fiatalodik. A fát előbb meg kell nyesni s az oltóágat csak azután lehet beoltani." Ezért minden reggel otthon marad, hogy Szádeddin mollától az iszlám tanából leckéket vegyen. — Egy tavaszi estén kilovagol Bahadur agával a steppére. Az ébredő természetben minden élőlény szerelemre gerjed. Amint lovagolnak, Bahadur aga felhívja Aj hanym figyelmét egy művészforma fiatal emberre. Aj hanym rápillant az ifjúra és belészeret. — A következő nap Aj hanym éppen a mollánál van, amikor a szolga jelenti, hogy egy fiatal ember akar a mollával beszélni. Aj hanym visszavonul a szomszédos szobába, ahonnan azonban mindent hall, amit a másik szobában beszélnek. A belépő fiatal ember ugyanaz az ifjú, akit előző nap a steppén láttak. Egy különös álmának a magyarázatát kéri a mollától. Elmondja, hogy Torgutnak hívják, Sztambulban született, festő, mestere a természet. Előző napon egy kettős úthoz ért. Megkérdezte egy öreg földművestől, hogy a balra menő út merre vezet. Ez megmondja: Kyzyl Elmába. Elindult és egy városhoz ért. Ekkor hirtelen önkívületi állapotba esett s álmában azt látta, hogy az égből egy lovon ülő tündér száll alá. „Ki vagy, milyen világ ez?" — kérdi a festő. „Kyzyl Elma, én vagyok a tündére" — válaszol a tündér. Ezzel eltűnt, de képe megmaradt a festő emlékezetében. — A molla ezt a magyarázatot adja: A Kyzyl Elma a törökök igéretföldje, melyet a hódító ősök nem tudtak megtalálni, mert nem ebből a világból való. Földje eszme, ege képzelet, amely ma mindenesetre még mese. Míg az utánzásnélküli, tiszta török kultúra meg nem születik, ez