Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1931

15 „A madarak, melyek vérnyugattal táplált lelkek, „Vörös nádasba, rubintvizbe telepedtek. „A napot, mely a láthatáron egy levágott fejet sejtet, „Csöndben és búbánatban megették és most jóllaktak. * A nemzetiesség költészete. A világháborút megelőző évtizedek nyugatos irodalma a maga különféle áramlatával nem nevezhető igazi török irodalomnak, mert hiányzik belőle a török nemzeti jelleg, tehát egy olyan mozzanat, amely a közös formák ellenére is élesen elválasztja egymástól a különféle népek irodalmát. A Szerveti Fünun és Fedzsri-áti az egykorú francia irodalom másolata ; formáját, tartalmát jórészt nyugattól kölcsönzi, nyelve pedig még mindig a régi, arabbal és perzsával kevert nyelv, mely ilyen állapotában természetellenes alakulat. Az irodalom idegenszerűsége ellen ugyan hangzanak el itt-ott kifogások (Mehmed Emin), az irodalmi nemzetiesség erőteljesebb megindulását mégis körülbelül a balkáni háborútól lehet számítani. Ez a nemzetiesség kezdetben még homályos, tapogatódzó, egyet jelent a turánizmussal és elsősorban a múltban jár; majd a világháborút követő nagy politikai és társadalmi átváltozások következményekép mindinkább tisztább értelmezést kap s a jelen és főkép Kisázsia érdekli. A modern török irodalom nemzeti irodalom, mely annyit jelent, hogy szakít az iszlám-irodalmak formáival és tárgyaival, megtartja a modern európai irodalmak műfajait (pl. regény, novella, dráma stb.), de ezeket nemzeti tartalommal tölti ki. A mellett felújít nem egy elfelejtett régi török költői műformát is (pl. kosma) és általában érvényre juttatja a nemzeti szótagos verselést. A nyelv is folyvást tisztul, bár itt nehezebb a munka, mert nyelvújítást máról-holnapra nem lehet végbevinni. Az arab és perzsa nyelvtani szerkezeteket teljesen száműzik a nyelvből, a szavakat pedig a népnyelv szavaival és új képzésekkel helyettesítik. Törökországban napjainkban széleskörű és erélyes nyelvújítás folyik, melyet a Nyelv-Bizottság (Dil Encümeni, c = dzs) irányít. E bizottság tagjai összegyűjtik a tájszólások és nyelvemlékek török szavait és a megfelelőket általános használatra ajánlják. A mult nyelvével való szakítást külsőleg is jelképezi a latin írásnak kötelező használata 1928 óta az arab írás helyett. Az irodalmi nemzetiesség megvalósulása összefügg Zia Gök AIp nevével. Zia Gök Alp filozófus, szociológus, de költő is egy személyben. A nemzeties áramlatot Túrán c. verse indítja meg, melynek végső soraiban ezt mondja: „A törökök hazája nem Törökország, sem Turkesztán ; a haza nagy és örök ország : Túrán !" Erre a kijelentésre a dicső török ősök, mint Oguz kán, Attila és Dzsingiz kán ihletik. Zia Gök Alp ezzel a költeményével a turánizmus néven ismert kultúrmozgalom megindítója lesz, melynek célja nem az, hogy az oszmán-törököket visszavigye Közép-