Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1930

60 hanem hogy beleolvadva formakincsünket gazdagítsák. Mert hogy az idegen ritmusú dallamok által hozott formák nemcsak zenei szempontból formálódtak át és olvadtak be, hanem a század verselésében is magyarokká lettek, sőt még talán nagyobb mértékben, mint az előbbiek, láthattuk az ilyen dallamokra énekelt verseknél. Csakis ezeknek az áramlatoknak a számbavevésével tudjuk megmagyarázni azt a nagy formai gazdagságot, mely XVI. sz.-i verselésünkben elénk tárul. Mert az 59 versformának csak kis részét találjuk meg középkori verses irodalmunkban, a népköltészetről pedig nem tételezhetjük fel, hogy néhány évtized leforgása alatt egymaga ennyi új formát adott volna az irodalomnak. Természetesen az itt tárgyalt 58 versforma közül nem állandósult mindegyik. Hasznavehetőségüket a gyakorlat igazolja. A nehezen használhatók, komplikáltabbak, melyeknek anyagunkban is csak egy—két képviselőjük van, egy-két kísérlet után vagy teljesen eltűnnek a használatból, vagy pedig átalakulnak (pl. a 19-esek és a 16-osok). Mások viszont, melyeknek életrevalóságát már e század verselési gyakorlata igazolta, tovább élnek, hogy egy Arany János költeményeiben művészi tökéletességre emelve találkozzunk velük. * íme itt áll előttünk a XVI. sz. verselésének a képe. Nem volt művészi ez a verselés, de nem is volt ráutalva arra, hogy művészi legyen: a művészi hatást egy másik eszköz segítségével érte el. De mint ilyen is fontos korszakát képezi a magyar verselés történetének, mert itt vannak lerakva a tovébbfejlődés alapjai. Bár a dallam segítségével, azonban mégis új formákat teremt, illetőleg a régieket életben tartja. Bizonyos formákat az állandó használattal a köztudatba visz és megmaradásukat a dallamtól való elszakadás utánra és biztosítja. Itt vannak azok a gyökerek, melyekből a század végén Balassi művészi verselése ki fog hajtani; itt van az útmutatás Szenczi Molnár Albert számára, aki a kővetkező században dallamokkal együtt hoz be új formákat, éppen a dallamok segítségével ad újabb lökést verselésünknek; itt van dióhéjban az ő verselési gyakorlata is, itt van a minta, hogyan lehet idegen ritmusideál szolgálatában is érvényre juttatni a nemzeti ritmusérzéket; és végül itt van a biyonysága Arany János állításának, hogy versformáink zenei fejlődmenyek, dallamformák tükrei.