Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1930

59 A cezurátlan 11-es dallamsorra énekelt sorfajnál a 4;4'3 tagozódás még nem megállapodott, mégis túlnyomó többségben van, a versekből határozottan kiérezhető. A 4-es kezdőütem különválása azonban már nagyobb mértékben megtörtént, mint a 7-es sorrész 4j3 tagozódása. A 6:5 beosztású 1 l-est a következetes cezúra és dimétereknek még bizonytalan tagozódása jellemzi. Többségben itt is a 3j3, 4|2, ill. 3|2 és 2;3 van. Az 5|6 beosztású 1 l-esről ugyanez mondható el. A sapphikus dallamformára utaló versek 1 l-esei ugyanazt a stádiumot mutatják, mint az előbbi. Az 5[5 tagozódású 10-esnél állandó a középcezura, ezen belül itt is ingadozás; többségben a 3'2 és a 2 3 van. A lejtésváltó 10-es dallamsornak megfelelő verssorban következetes a 4[6 tagozódás, a 6-os rész megosztása ingadozó. (4 2, 33, 2|4.) Legbizonytalannabb talán a 9-es sorok ritmusa. Mégis többségben a 3|3|3 és a 4j2|3 van. A 8-as sorfaj 4[4 megoszlása megállapodott, bár a sorfelezés ellen még mindig vét. A 7-esről ugyanezt állapíthatjuk meg, bár itt a 43 megoszlás még nem kristályosodott ki olyan mértékben, mint az előbbinél a 4j4. A 6-os és 5-ös sorfajok tagozódására vonatkozólag ugyanaz áll, mint az ugyanilyen szótagszámú sorfelekére. A 14-eseknél katározott a 4|4 6 tagozódás, a második diméter megoszlása itt is bizonytalan, (többségben a 4|2 és 3|3) A 4 24 3 beosztású 13-asoknál megállapodott a középcezura, ezentúl itt is bizonytalanság a jellemző; a 6-os sorrésznél itt is a 4 2 és 3 3, a 7-esnél pedig a 4|3 dominál. A másik 13-asnál katározott a 4 [4 5 tagozódás, a második diméter megosztása bizonytalan. Ugyanez jellemzi a trochaikus 13-as dallamformára énekelt versünket is. A trochaikus 15-ös dallamra éneit verseknél állandó a 4|4||7 tadozódás, a 7-es diméter beosztására vonatkozólag itt is áll az, amit a 7-es sorfajról mondottunk. Az 5|5l6 beosztású 16-osoknál is csak a cezúrák következetesek, ezentúl a már említetett ingadozás. A másik 16-os sorfajnál is csak a 6 4 6 megoszlás állandósult. A 19-eseknél is csak a 6 6 7 tagozódás állapodott meg, ezen belül itt is áll az, amit a 12-es és 13-as sorfajok dimétereiről mondottunk. Ezek tehát ama keretek, a dallamforma levetítődött képének a főbb vonásai, melyek már nem fognak változni: ma is ugyanazok, mint négyszáz évvel ezelőtt. A változás már csak azt fogja érinteni, ami ezeken belül van. Ennek értelmében a most még bizonytalan, megkötetlen ütembeosztás megszűnik, helyébe a főbb kereteken belül is megállapodottság, határozottság fog lépni, de csak akkor, amikor a versek megszűnnek énekszövegek lenni s a dallamtól magukra hagyatva és önálló életet élve, saját magukból lesznek kénytelenek a dallam zeneiségét pótolni. A magyar ritmusrendszernek itt megrajzolt, főbb vonásokban már kialakult és egységes képe, miként e századi verses irodalmunknak formát adó, ritmust kölcsönző zenei része, több komponens eredője. Szláv, középkori latin, egykorú német (humanisztikus) áramlatok találkoznak e kor verselésében a nemzeti ritmusősztönnel, nem azért, hogy átformálják ezt,