Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1930
51 Sorok kivétel nélkül 6'6 beosztásúak. Talán a versszerzőnek a népszerűbb szimm. 12-es csengett a fülében és magyarosabbnak érezte, hogyha az első sorfelet egy szótaggal megtoldja. Ez a tendencia nyilvánul meg a strófa utolsó sorainak egy szótaggal való megtoldásában is. Kimondhatjuk tehát, hogy XVI. sz.-i sapphikus verseinknek a latin mintától való eltávolodása a magyar ritmusérték hatása alatt történt meg. A diméterek tadozódására vonatkozólag ez a vers is azt a stádiumot mutatja, mint az előbbiek. 3 2-es dimétere 102, 2|3-as 89, egyéb 58 van ; 4 2-es van 100, 3|3-as ugyananyi, egyéb 49. A strófa utolsó sora 4|2 beosztású 38, 3|3 41, egyéb 20 esetben. Iszonyú 1 vétek elnyomá az | embert, Mint ma lött i gyermek vérében mint I fetreng, Szinte úgy I ember mint bűnös már I meghalt, És semmit | nem tehet. 1) A tanulság, amit ennek a 4 versnek az analíziséből levonhatunk, az, hogy idegen formát csupán főbb keretekben követik (cezúra, szótagszám, strófakonstrukció.), anyira, amenyire a dallamforma ezen keretek érvényesítését szükségessé tette. (Elsősorban is megkívánta a középcezurát és a strófának 3 hosszabb és egy rövidebb sorból való megkonstruálását, de már a szótagszám szaporázását — különösen a hosszabb hang alatt — megengedete); ezen kereteken belül azonban az egyes sorfelek tagozódásának azt a megkötetlenségét tapasztaljuk, mint általában XVI. sz.-i verseinknél, mely az énekelt vers következménye. Mégis a versek többségénél a sorfelekben a dallamsor megfelelő részének a levetített képe van nagyobb számban. Amennyiben pedig az itt vázolt állapottól eltávolodás tapasztalható (a szótagszám szaporázása az első sorfelekben és az utolsó sorban), ez a magyar ritmusérzék értelmében történik. XIV. 12-es és 13-as sorok kombinációi. 15 vers tartozik ide, melyek a szerint, hogy a 12-es és 13-as sorok minő kombinációban alkatnak strófát, 4 alosztályba sorolhatók. A verseknek 2 kivételével tudjuk az évszámát. A 3. és 4. típushoz tartozók a legkorábbi keletűek (1546.). Az 1. típushoz tartozók az 1552—1580 közötti időből valók. Műfaj szerint 12 históriás ének, 3 pedig rövidebb lírai költemény, a) 3X12 (6|6) 13 (6|7) 1) Tinódi: Szegedi veszedelem. (III. 61. 1552.) 324 soros, a a a a rímelésű. A főcezura 26 sorában hiányzik. A szótagszám 4 sorban 13 a 12 helyett. Az utolsó sorban egy esetben találunk 13 szótag helyett 12-t. A diméterek tagozódása a következő: 4 2 van 127, 3;3 91 az első diméterben ; a másodikban 4 2 van 76, 3|3 81. A 7 szótagos diméter 38 esetben 413, 43-ban egyéb megoszlású. Ez kampónak | öccse [| Kis Kampó I ott vala, Vele Bekics | Pétör huszárhadnagy I vala, Dóczi Miklós I és jó Dőrfi István I vala, Az nagy Horvát | Ferenc akkort köztök | ott vala. ') Szabolcsi B. egyfk cikkében (Adalékok a régi magyar „metrikus" énekek történetéhez. lt. K. 1928. I—II. füzet 101 1.) ide sorolja még az emiitetteken kívül a középkorból Apáti Ferenc Cantilenáját, az 1524. évi esztergomi breviárium úrfelmutatási énekét, Szegedi G. énekeskönyvéből (1569.) 9, Huszár Gáléból (1574.) 11 darabot — közöttük azokat is, melyeket én a középcezurás, 4 soros 1 l-eseknél tárgyalok. Ha ezt a strófatípust is ide számítanók, akkor ez már a latin sapphicumtól való eltávolodásnak egy következő fokát jelentené, amennyiben a 4 rövidebb sort egy ugyancsak 11 szótagúval cseréli fel. 4*
