Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1930

111. Versformák. Izometrikus strófaszerkezetek. I. Szimmetrikus 12-esek. (6/16) Ilyen versünk a R. M. T.-nak II—VII. kötetében 33 van. Ezek közül egyet, mivel aszimmetrikus 12-es dallamra énekelték, külön fogok tárgyalni. A fennmaradó 32 vers közül 30 négy, 2 pedig három soros strófákban van írva. A 32 versnek 8 leszámításával tudjuk az évszámát. Az 1530-as évek végéről van 2 versünk, a 40-es évekből 14 (tehát az egész 12-es anyagnak majdnem a fele), az 50-es évekből 6, a 60-as évekből 3. A 32 vers közül 25 hosszabb, főleg epikus tárgyú, aminthogy későbbi irodalmunkban is egyike a legelterjedtebb epikus versformáknak. (V. ö. Zrínyit, Gyöngyösit, Aranyt), valamint népballadáink is ezt a formát szeretik legjobban. Hogy mi ennek az oka, azt az alábbiakban látni fogjuk, a dallamformáknál pedig már céloztunk rá. A dallam, amint láttuk, megköveteli elsősorban a 12-es szótagszámot, azután a soroknak a 6. szótag után elhelyezett cezúrával való pontos felezését. Ez utóbbi még az elsőnél is fontosabb követelmény, mert akár az első, akár a második, akár mind a két sorfélnek egy szótaggal való megtoldásánál a dallam úgy segít a dolgon, hogy valamelyik hosszabb hangjegyet egyszerűen felaprózza két rövidebbre, úgyhogy e miatt a két sorfél egyensúlya nem borul fel. Arra vonatkozólag, hogy a dallam az egyes diméterek további tagolására nézve mit kíván, v. ö. a 12-es sorfajnál mondottakat. Most lássuk egyenkint és időrenben az ide tartozó verseket. 1) Tinódi S.: Jázonról és Medeáról. (III. 361. 1538 körül l) 340 sorában a középmetszet csak egy esetben vág ketté szót. A szótagszám 11 sorban nem pontos (8 esetben 13, 2-ben 14, egyben 11), a metszet azonban itt is 7 sorban a helyén, a 6. szótag után van. A diméterek tagozódása már nem ilyen pontos. Az elsőnél 140 esetben találunk azonban 4 2 beosztást, a másodiknál pedig 127-ben. A többi diméter a 3j3, 2|4 és egyéb beosztás között oszlik meg. Tehát többségben az első van, így a köv. strófájában is: Jázont az Média kezdé igen j kérni, Ne akarja | fejét ott ő | elveszteni, Mert az arany | gyapjút Márs isten j őrizi, Sok vitézek \ veték ott magokat | halni. 2) Istvánfi Pál: História regis Volter. (II. 26. 1539.) Az „Ad notam Francisco" Ráskai Gáspárnak 1552-ben szerzett versére utala Volter 1574. és 1580. évi kiadása szerint. így nagyon valószínű Sziládynak az a feltevése, hogy Ráskai Istvánfi Volterjének a dallamára készítette versét, ') A zárójelben levő római és az azt követő szám utalás a R. M. K. T. megfelelő kötetére és lapjára. Az ezek után kővetkező évszám a vers keletkezésének az idejét jelöli meg. Ezt egyébként ennél a versnél nem tudjuk pontosan. Szilády T. első müvei egyikének tartja (III. 472.), Szabolcsi a dallam szerzésének az idejét 1838 körűire teszi (Tinódi zenéje, Z. Sz. 1929. I.), Dézsi L., ki először igyekezett Tinódi verseinek pontos kronológiaiját megállapítani, az 1537—38 éveket jelöli meg. (Tinódi Jázon király széph.stóriája. It. K. XXI. 293.)