Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1929

37 vendége volt és ettől kezdődik a benső és meghitt barátság. Hubayné leírása szerint derűs, kedves embernek mutatkozott, akinek jókedvében mindig valami komolyság rezgett. Az est óriási sikerrel végződött s a közönség frenetikus tapsa közben így szólt a mellette ülő Hubayhoz s ez igen jellemző reá: < Hiába, csak a lélek határoz !» A hangverseny utáni banketten Apponyi Albert gróf meleg szavakkal ünnepelte. Goldmark meghatva válaszolt s a következő hazafias szavakkal fejezte be felszólalását: «E haza földjében nyugszanak szüleim, itt állott bölcsöm. Büszkén és szívemből mondom mindenkinek, hogy magyar vagyok !> Berlichingeni Götz egyik próbája után is vendége volt a Hubay családnak és a premiér után Ruszt Józsefnek is. A berlichingeni Götz c. munkáját nagyon szerette. Ekkor mondta elérzékenyülve Hubaynénak : < Az ihlet magasztos perceiben szívem vérével írtam.* Amikor 80 éves születésnapján az egész zenei világ ünnepelte. Keszthelyről Budapestre ment s a Hubay család koréban kedves órákat töltött. A Margitszigeten szeretett időzni leginkább. A dunai hajókázás a legnagyobb élvezetei közé tartozott. Ilyenkor felült egy propellerre s állandóan fel s alá vitette magát, hogy mindig friss levegőn legyen és a part szépségeit nézegette. Általában Budapest szépségei, páratlan fekvése mindig nagy hatást gyakoroltak a mesterre. Goldmark Sándor unokaöccse írja, hogy a Svábhegyre is szívesen kirándultak. Különösen akkor, amikor a kertek virágdíszben pompáztak és a lég virágillattal volt tele. A pompás kilátás, a lassan leereszkedő nyári est varázsa megragadták a természeti szépségek iránt különösen fogékony művészt; szótlanul, hallgatagon, csendesen szivarozva élvezte sokáig az isteni nyugalmat. *) Budapesti tartózkodása alatt mindig meglátogatta rokonait. Egyik alkalommal a családi körben eljátszották egyik zongoraötösét. A zongoraszólamot Goldmark Rubin Newyorkban ma is élő ünnepelt zeneszerző játszotta, a gordonkapultnál egy nyurga, szemüveges, fekete ifjú, Siklós Albert, a Goldmark család szeretett barátja ült. Egy más alkalommal az E-dur szvitet adták elő. Ekkor Siklós játszotta a zongoraszólamot. Az öreg úr ezen nagyon csodálkozott, ki Siklóst csak mint gordonkást ismerte. De még jobban elcsodálkozott, amikor a kedélyes együttlét folyamán Siklós neki kívülről játszotta el a berlichingeni Götz nyitányát, bár a partiturát csak egy napra kapta kölcsön az operaháztól. A magyar zeneművészeti főiskola ilyen alkalmakkor mindig megtisztelte egy-egy hangversennyel a mestert. Egy alkalommal a növendékek a B-dur zongoraötöst adták elő. Goldmark nem győzött betelni az előadó fiatal művészek pompás játékával. A zongoraszólamot az akkor abszolváló Dohnányi Ernő játszotta. *) A Zene. 1930, IV. 1. Goldmark Sándor: Emlékezel Károly bácsiról.