Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1929

24 a Zrínyi szimfóniát próbálta. A próba elején az osztrák zenészekhez beszédet intéz, nehogy azokat magyaros zamatú müvével osztrák önérzetükben megsértse. Többek közt így szólt: ,,Ich komme heute ungarisch. Ich muss sie wirklich bitten, daraus keine politischen K°

ns

equenzen zu ziehen." Kijelentette, hogy ö szigorúan 67-es alapon áll, semmi köze sincs ahhoz a radikális párthoz, amely a perszonál-uniót követeli a két ország között. Demokratikus érzésű ember volt. De nem is lehetett más. Származása, neveltetése, József bátyjának imponáló szereplése mind ebbe az irányba terelték. De azért szívesen forgolódott arisztokrata körökben is. Félszegsége miatt eleinte nem érvényesült, de lassankint szerény módora miatt megszerették s ettől fogva foglalkozni kezdtek vele és ö is bátrabban mozgott. Társaséletén életén és beszélgetési módorán könnyebb irónia ömlött el. Szívesen barátkozott kiváló politikusokkal, vagy még inkább magasabb rangú katonatisztekkel. A Fusch-völgye e tekintetben igen szerencsés helynek bizonyult. Az uniformis szuggeráló hatással volt rá. Szeretett elbeszélgetni katonai kérdésekről s ilyenkor elmondotta, hogy minő szerepet töltött be magyar népfelkelő korában. Győri megmentőiéről, Demuth őrnagyról — aki később nagynevű tábornoka lett a hadseregnek -— sokszor megemlékezett. Unokája mundérjára büszkeséggel tekintett. Jellemére szép fényt vet az emberektől való független életre való törekvés, amit éjjel-nappal folyó megfeszített munkával ugyan, de el tudott érni. Igazságérzete oly erős volt még öregkorában is, hogy semmiféle körülmény se befolyásolta. A durva, trágár beszédet szíve mélyéből utálta. Ez ellen már művészi lelke is tiltakozott. Zenei elfoglaltsága mellett irodalmilag is állandóan képezte magát. A ,,KonstitutionelIe österreichische Zeitung"-nak két éven át zenekritikusa volt. —rk betűjelzéssel írta cikkeit.

1) A nyelvek állandó tanulása mellett Plató, majd Schopenhauer bölcseletének is sok időt szentelt. Wagner Richárd révén irányult figyelme Schopenhauerre, akivel együtt azt vallotta, hogy a legerősebb zenei hatás nem kívülről jön, hanem a szavaktól függetlenül, a lélek legmélyéről tör elő s mint ilyen a legalkalmasabb nagy lelki emóciók kiváltására.

2) Tépelődő természet volt, aki az élet és művészet rejtélyeire az előbbi két bölcselőben kereste a megváltó feleletet, de nem találta meg. Előítélet nélküli kutató szellem, akit se felekezet, se bölcseleti rendszer nem köt le véglegesen. Miként a zenében, úgy a gondolat országában is külön helyet biztosított magának. Tehát bizonyos életbölcselettel rendelkezett, akit a földi élet ellenmondásai, a világ aljassága, kétszínű*) Wilhelm Goldbaum : Der junge Goldmark. 1900. ") Gespráche mit Kari Goldmark. N. Wr. Tagblatt. 1925. XII. 20.