Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1929

21 Szívjóságában nemcsak a családi kör és tanítványai osztozkodtak, hanem mindazok a szegény zenészek is, akik hozzá fordultak pénzbeli adományért. Fiatal kora intő példa maradt; akkor tanulta meg, hogy mit jelent a kenyérért való küzdelem. Emlék iratai arról tanúskodnak, hogy tanítóival és feljebbvalóival mindig illedelmes volt és a jó tettet sohasem felejtette el. A külvilági benyomások iránt idősebb korában kevesebb fogékonyságot árult el, mondhatnók úgy is, hogy bizonyos könnyedség vett erőt rajta. Ha valami szomorú eseményt jelentettek neki, első pillanatban kissé meghökkent, de egy kis idő múlva már minden indulaton túl volt, nem törődött tovább a dologgal. Ez idővel természetévé vált. Nem izgatta fel a külvilág kellemetlenkedése. Ez volt egyik oka hosszú életének. Közömbös lelki állapota onnét is magyarázható, hogv mindig művészetére gondolt. A művészetével való állandó törődésnek úgyszólván haláláig rabja lett s így ezelőtt minden más érzelmi fázisnak háttérbe kellett szorulnia. Sokan ebben az egoizmus nyílt vallomástételét látják. Vallásos ember volt. Mély hódolattal borult le az Isten fen. sége előtt, különösen, amikor a szabad természetben járt. De semmiféle vallási közösségnek alávetni magát nem akarta, még a zsidóegyházzal sem tartott fenn semmi kapcsolatot, jóllehet, születése szerint ehhez a felekezethez tartozott. Hogy mennyire ragaszkodott azonban belsőleg zsidó voltához, mutatja Willner esete, aki azt ajánlotta Goldmarknak, hogy Merlin alakját a keresztény álláspont szerint revideálja, vagyis, hogy a varázsló Isten előtt való megalázkodással keresse a szabadulást. Ezen viták közben tűnt ki, hogy Goldmark a talmudot alaposan ismerte. Többször felvetődött a keresztény vallásra való áttérés gondolata, hisz leánya és annak családja keresztény volt. Ö ezt a gondolatot mindig ellenezte. Ellenezte az áttérést főleg azért, mert a valláscsere nála nem jelentett volna világnézeti változást. A személyes Istenbe vetett megingathatatlan hitét minden vallástól függetlenül a saját módján iparkodott kifejezésre juttatni. „Glaube ohne Kult." Egyáron azonban kereszténnyé tudott volna lenni, t. i. ha Beethoven mellé temetkezhetik. Annyira tisztelte ezt a zeneóriást, annyira maga felett állónak, szinte valami isteni lénynek tartotta a többiekkel szemben, hogy erre az áldozatra is hajlandónak mutatkozott. Vallási felfogásában volt valami túlzó puritánság, ami a vallásfelekezetek fölé emelte. Sok szóbeszédre adott alkalmat politikai felfogása, illetőleg ebbeli megjegyzései. Olyan időben született és olyan korban élte le fiatal éveit, mikor a folytonos új benyomások hatása alól nehéz volt szabadulni. Magyarországot és Ausztriát egyaránt hazájának