Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1929

Goldmark AZ EMBER.*) A művész embernél a puszta életrajzi ismeret korántsem elegendő ahhoz, hogy lelkének titkos rekeszeit megismerjük s ihletségének indító okait elleshessük. Hiszen a művész és ember viszonyát, amennyiben azt sokan két külön lénynek tekintik, puszta életrajzi adatokból meghatározni vajmi nehéz dolog, sokszor pedig azért lehetetlen, mert a világ nagy szellemei többnyire rendellenes lények, különc emberek voltak. Qoídmarkkal azonban egészen máskép vagyunk! Kedves modorú, szerény fellépésű úr, aki minden körülmény között és az élet minden helyzetében ugyanaz marad. Nem durva, mint Beethoven, nem volt szalmaláng, mint Mozart, se túlságosan szentimentális, mint Schubert. Nem szamarazta barátait, nem sajnált le fejedelmeket szellemi fogyatékosságuk miatt. De nem is kereste senkinek a kegyét s nem hunyászkodott meg kilátásba helyezett előnyökért senki előtt sem. Magatartása a külvilág előtt és szűk baráti vagy családi körben mindig egyforma volt. Alacsony termetű, izmos, csontos és kényelmes mozgású ember volt. Arca barna, valóságos cigánytipus. Nagy barna szemei már messziről feltűntek. Feje, mintha túlságos nagy lett volna alacsony, tömzsi testéhez viszonyítva. Haja fiatalabb korában fekete és öregkorában hófehér volt. Nagy hajat hordott, amelyet tarkójáig fésült le, kissé bozontos volt és fülét eltakarta. Liszt Ferenc hajviseletéhez hasonlított. Homloka magas, orra széles, kiemelkedő pofacsontjai kidomborodtak és a hanyagságból lefelé hajló bajusz a zseniálitás bizonyos vonását kölcsönözték arcának. Arckifejezése inkább megelégedést, mint erőt árult el. Ha gondolkodott, szemét lehunyta. Ritkán mosolygott, de ha előfordúlt, akkor hamiskás jelleget kölcsönzött arcának. K

e

ze erőteljes, rövid és széles ujjai voltak, melyeken az erezet erős plasztikával domborodott ki. Nem gesztikulált sokat, csak ha zenei gondolatok lepték meg, lett kissé izgatott. De csakis akkor, ha nem volt egyedül. Járása fürge, aprózott lépésű volt. Ruházata rendkívül egyszerű. Nem is tehette fiatalabb éveiben, hogy dendi módra öltözködjék, mint Chopin, de természete se kívánta. Világfi módjára sohase élt. Komoly és értékes nőkkel szívesen csevegett s ilyenkor szellemes feleleteivel többször ámulatba ejtette a társaságot. Táncolni is tudott, de nem gyakorolta. Jellegzetes ruhája a sötétszinü kabát, legtöbbször szalonkabát, melyhez feketeszinü Lavarier nyakkendőt használt. Otthon *) Fejezet Dr. Klempa Károlynak a Keszthelyen született világhírű zeneszerző születésének 100-ik évfordulója alkalmából megjelenő", Goldmark életét és munkásságát tárgyaló könyvéből.