Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1928

VII. Jelentés a tanintézet állapotáról és a folyó iskolai év főbb mozzanatairól. Az 1928—29. iskolai évre az alakuló értekezlet aug. 29-én volt. Ugyanekkor és aug. 30. és 31-én voltak a javító, felvételi- különbözeti, stb. vizsgálatok és szept. I. és 3-án folytatólagos beírások. A beírások nagy része már jul. 2. és 3-án megvolt. A Veni Sancte, a fegyelmi szabályok felovasása, ezzel kapcsolatban a tanév ünnepélyes megnyitása és utána a tanulo'k elrendezése szept. 4-én volt. A tankönyvek kiosztása szept. 1. 3. és 4-én d. u. volt és szept. 5-én megkezdődtek a rendes előadások, amelyek az engedélyezett szünetek leszámításával megszakítás nélkül folytak a tanév végéig. Semmiféle rendkívüli szünet nem volt. Változások a multQoZ képest. A múlthoz képest a tanári testületben változás nem volt. Változás állott azonban be a tankerület vezetésében és fájdalmas veszteség ért bennünket azáltal, hogy tankerületünk kir. főigazgatója, Dr. Vass Bertalan, a cisztercita rend nagyérdemű tagja, 49 évi, mindenkor példát adó, lankadatlan és eredményes tanügyi munkásság után aug. 1-ével nyugalomba vonult. A 49 évből 21 esik főigazgatói működésére, amelyből 13 éven át a nagyváradi tankerületet, 8 éven át pedig a székesfehérvári tankerületet vezette. Távozását a tankerület éléről az alábbi, julius 31-én kelt, 528. sz. bucsúleiratában hozta a tanári testületek tudomására : „A nm. vkminisztérium engem f. é. julius hó 2-án kelt 59.583. IX. sz. rendeletével a tényleges szolgálat köteléke alol felmentett s f. é. aug. 1-vel végleges nyugalomba helyezett. Mély megindulás vesz rajtam erőt, midőn ezt közlöm, midőn értesítem, hogy egy híján 50 évre terjedő önálló közpályám ezen intézkedéssel végállomásához jutott el. Valami nagy hálaérzet szállja meg lelkemet Isten iránt, aki megengedte, hogy átélve viharos időket, a liberális éra túltengését, az obstrukciós idők küzdelmes éveit, a darabontkor erőszakoskodásait, a háború borzalmait, a barbár megszállás keserveit, és Trianon nyomorát, az oktatás-nevelés terén számottevő munkát végezhettem s a munka után sértetlenül, ép testben és lélekben juthattam el a pihenés küszöbéig. Valami nagy szeretet tölti el lelkemet mindazok iránt, akik hajdan és most, de különösen a székesfehérvári tankerületben a legsúlyosabb idők megpróbáltatásai között engem jó szivvel és lélekkel támogattak, azok iránt a tanügyi munkatársak, igazgatók és tanárok iránt, akik a törvényes intézkedéseket és helyei pedagógiai elveket s útmutatásaimat is követve az erkölcsi, szellemi újraépítés munkájában önfeláldozó igyekezettel részt vettek. Most, mikor a közpályától, Igazgató úrtól s a vezetése alatt álló tanári testülettől búcsút veszek, megköszönöm azt az értékes tevékenységet, mellyel engem hivatalos működésemben támogattak s megköszönöm a gyengéd figyelem és jóindulat számos megnyilatkozását, amelyekkel engem együttműködésünk idején egyébként is bőven elhalmoztak. Végezetül Isten áldását kérem további munkájukra, egyben kérem, hogy, ha valami jót vagy használhatót láttak tetteimben, szavaimban, igyekezzenek azt a köz javára, az erkölcsi és kulturális haladás előbbrevitelére, Iston dicsőségére, a haza üdvére értékesíteni, ha pedig valami gyarlóságot vagy helytelent tapasztal-