Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1928

5 A két felfogás már a görög természetbölcselök idejében harcban állott egymással. Ök azonban kísérletek végzése nélkül, csupán elmélkedés utján, ,,a priori" akarták a testek anyagát, változásaik okát megismerni. A kontinuitás első hirdetője Anaxagoras (Kr. e. 500. körül) volt, akihez a legtöbb görög bölcselő, köztük Aristoteles (Kr. e. 384—322.) is csatlakozott. Legkésőbbi híve volt ennek az elméletnek Descartes (1596—1650). A görög fermészetbölcselők úgy képzelték el az anyag keletkezését, hogy két vagy több ős- vagy alapanyagot fogadtak el és ezeknek juttattak szerepet a különböző testek alkotásában. Például Thales (a hét görög bölcs közül az egyik, Kj- e- 600.) bölcseletében a természet egységét jelentő ősanyag a víz, Xenophanes (Kr. e. 560.) alapanyaga pedig a víz és a föld. Anaximenes (Kr. e. 550—500. körül) bölcseleti ősanyaga a levegő. Ennek sűrűsödése és ritkulása hozza létre szerinte a tüzet, vizet, földet, ezek pedig a többi testet. Herakleitos (Kr. e. 500.) szerint minden a tűz elváltozásából ered. Empedokles (Kr. e. 450.) már négy alapanyagot különböztet meg a testek alkotórészei közölt: tüzet, levegőt, vizet, földet. Ezek az alapanyagok képviselték a régiek anyagelméletében a mai értelemben vett elemeket.

1 A másik felfogást, mely szerint az anyagnak apróbb és apróbb részekre való osztása nem folytatható a végtelenségig, hanem egy bizonyos határnál megszűnik, Leukippos (Kr. e. 500. körül) és tanítványa Demokritos (Kr. e. 460. körül) képviselték. Az oszthatóság határán álló legkisebb részecskét Demokritos atomnak ( oszthatatlan) nevezte el. Demokritosnak ez az első atomelmélete azonban messze állott a mai értelemben vett atomelmélettől, aminthogy atomjában sem ismernénk rá a XIX. század atomjára. Elmélete természettudományos érvek hiányában spekulatív bölcselet maradt. A két elmélet harca igen hosszúra nyúlt. Két évezreden keresztül állott a meddő küzdelem a nélkül, hogy a kérdést sikerült volna eldönteni. Ezt érthetővé teszi a természettudományok akkori kezdetleges állapota. Hiányzott a kísérletezés, a megfigyelés pedig mindössze a nagyon is korlátolt érzékekre támaszkodott. Ma pedig már tudjuk, hogy az anyag parányi kis építőkövei az atomok olyan kicsinyek, hogy messze alatta mai adnak az érzészerveinkkel még megfigyelhető határnak. A fizikai és kémiai ismeretek hatalmas fejlődése és a mérőmódszerek, műszerek tökéletesedése révén vált csak lehetővé, hogy most már a rendkívül csekély kiterjedésű atomokat is vizsgálat tárgyává tehetjük. Ezzel a vita a Demokritos képviselte atomizmus javára dőlt el. ') T. T. Közi. 845. 3Z. 361. 1.