Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1927

Az intézet hősi emlékművének felavatása. A világháborúban hősi halált halt tanítványaink emlékére és az önfeláldozó hűséges kötelességteljesítés ragyogó példáinak megörökítésére az igazgató buzgólkodására az intézet előcsarnokában művészi emlékmű létesült, amelynek junius 29-én a Te Deum-i szt. mise után volt ünnepélyes keretek között leleplezése. A leleplezési ünnepélyen megjelent városunk hivatalos világa és igen nagy közönsége, sokan a hősök hozzátartozói közül és több érettségi találkozó. Az ünnepélyt a gimnázium előtti téren az intézet fúvós zenekara nyitotta meg a Himnusszal. Utána Berkes Ottó c. tanker. kir. főigazgótó, az intézet igazgatója, mondott megnyitó beszédet, amelyben szeretettel és kegyelettel, de honfiúi büszkeséggel és önérzettel is emlékezett meg az intézet hősi halált halt tanítványairól és azon magasztos célról, amelyet az emlékmű szolgálni hivatva lesz. Utána Reischl Imre városbíró mondott ünnepi beszédet, méltatva a város és a premontrei rend immár 120 éves kapcsolatát és a rendnek ezen idő alatt teljesített kulturmunkáját. Beszédét egész terjedelmében itt közöljük : Istenimádás, hazaszeretet, királyhűség szőtte át e gimnázium falai között gyermekségünk, pajzán diákkorunk játszva tanuló óráit. Isten után a hazaszeretet a legszentebb érzés, mely a gyermek, az ifjú lelkét fogékonnyá teszi, föl, kimondhatlan magasságba emeli s őt felnőtt férfikorában a legnagyobb áldozatra, ha kell, vérének, életének feláldozására is készteti. Ezt minden egyes óránkon, nemcsak a történetin és irodalmin, nemcsak irott és nyomtatott betűben, de a hangnak, az élő szónak szívbe markoló zöngéjén hallottuk annak a prémontrei rendnek tanáraitól, mely rend Keszthely városával 120 évi kulturmissziója útján örök dicsőségül elválaszthatlanul egybeforrott. Emlékezetül hármat ragadok ki: az I. osztályból a „Szülőföldem szép határa", az V.-ből „A haza minden előtt", a VIII.-ból klasszikus befejezésül Horatiusnak, a klasszikus költőnek ódájából „Dulce et decorum pro patria mori 1". De a szavak elröppennek, a példák vonzanak. A prémontrei rend tanárai nemcsak szóval hirdették a haza szeretetét, nemcsak a lélek indulatának felgerjesztésével idegezték azt be tanítványaik szivébe, hanem bátran hirdetett meggyőződésükért — ím Laky Demeter és Sebessy Kálmán példája — készek voltak Kufstein kazamátái börtönében évek hosszú során át rabláncon sínlődni, mártiromságot szenvedni. Emlékezés a régiekre — ez a mult, a történet, a hagyomány — a duzzadó érzés, a készség — ez a jelen — a vágy a szebb, a jobb iránt — ez a jövő — vitt, űzött benneteket, mint meglett férfiakat, honn hagyva hitvest, gyermeket ; vitt sokat közületek innen az iskola padjából, a nyitott könyv mellől, hogy a könyvet fegyverrel cserélje föl a haza védelmére. Dallal ajkatokon, virággal, boldogan indultatok a harcba s ma a Kárpátok havasain, lengyel mezőkön, szarmata síkságon, Wolhynia mocsaraiban s Doberdó sziklái közt porlad testetek s alusszátok virágos álmotokat. Gyönyörű álmotok ma még álom, álmunk nekünk is, kik Tantalusz kínjaival ébren álmodunk s az áldozatot, melyet életetek feláldozásával hazánkért hoztatok, szent örökségül vettük mi és gyermekeink.