Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1927

— 44 térre ment. A tűzkeresztséget Kamioszkánál kapta. 1915.-ben lábán megsebesült és előbb a brünni, majd a vasvári kórházban ápolták. Meggyógyulása után ismét visszament a harctérre és 1915. október 18-án Rudka Bielska Wolshajánál szivlövést kapott. Az oroszok temették el és sírja ismeretlen. Mint géppuskaosztag-parancsnok esett el. A bronz és ezüst vitézségi érem és a Signum Laudis tulajdonosa volt. Reithoffer Károly. Született 1882. február 7.-én Sümegen, Zala vármegyében. Az I.—VIII. osztályt Keszthelyen végezte és 1900.-ban érettségizett. Mint a 20. honvéd gyalogezred póttartalékosa vonult a háború elején az északi harctérre. 1914. szeptember 8.-án a ravaruszkai ütközetben hősi halált halt. A polgári életben a földtani intézetnek térképrajzolója volt. Hricsovári Ricsováry Sándor. Született 1893. június 4-én Sanct-Veitban, Karinthiában. A VII. osztály elvégzése után 1909.-ben a pécsi cisztercita főgimnázium tanulója lett és ott tett 1910.-ben érettségi vizsgát, amelynek elvégzése után a cs. és kir. tengerészeti akadémia növendéke lett és mint fregatthadnagy került a haditengerészethez. 1917. március havában a 30-as tengeralattjáróval 4 tiszt és 21 társával együtt az angolok elsülyesztették. Riersch Győző. Született 1894. február 13.-án. Középiskolai tanulmányait Keszthelyen végezte és 1912.-ben érettségizett. 1914. október 1.-én érkezett mint a cs. és kir. 3. tiroli császárvadászezred egyévi önkéntes szakaszvezetöje az északi harctérre, Tarnovba. Ütközetben először a San partján Pilhow mellett volt október 30.-tól november 4.-ig, majd Krakótól északkeletre Kozmerzov határában Orosz-Lengyelországban november 15.— 19.-ig. Itt balkaiján golyótól megsebesült és hónapokig kórházi kezelés alatt volt ; sebesülése meggyógyult ugyan, de bizonyos érző idegei tönkrementek. Egészségét többé nem nyerte vissza, de azért újból kiment a harctérre, ahonnan aztán mint idegsokkos teljes nyomorék került haza és itt időközben kapott kis trafikjából tengette életét, mígnem 1927. április 20-án meghalt. Salgó (Spiegel) Géza. Született 1888. február 10.-én Badacsonytomajon, Zala vármegyében. Az I.—VIII. osztályt Keszthelyen végezte és 1906.-ban tett érettségi vizsgálatot. A háború kitörésekor a cs. és kir. 48. gyalogezredhez vonult be, ahonnan az orosz frontra került. 1915. februárjában a kárpáti harcokban 26 lövést kapott. Csodálatos módon egy hónap múlva meggyógyult és 1915. áprilisában a 9. menetzászlóaljjal újra a frontra nient. Vendégi község közelében (Zemplén vármegyépen) mint hadnagy esett el 1915. április 17.-én a Kárpátokba való megérkezése napján. Május 8.-án, mikor a gorlicei áttörés következtében az oroszok visszavonultak, a front előtt heverő több száz eltemetetlen halott között századja megtalálta holttestét és zsebjében igazolványát, de a gyors előrenyomulás következtében a halottakat eltemetni nem tudta. A század után menekülő munkásosztagok temethették el bizonyára közös sírba. A polgári életben magántisztviselő volt.